Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
A történelem lapjain
Későbben, 1465-ben, Nyárasapáthy György, nem nyugodván abban, hogy bár még eldöntetlen a pör, szántják és kaszálják a négy pusztát, formális háborút indított Cegléd ellen. Szövetkezett az abonyi Wezsenyi Lászlónéval, a karai kunokkal, Nyárasapát, Kécske, Wezseny és Kőrös faluk fegyverfogható embereivel, akik ötszázan voltak, hajítógépeket és ostromgépeket hoztak magukkal, július 25-én meglepték Ceglédet, a mezőváros előtalálható lakóit megsebesítették, szétkergették, majd diadalmasan magukhoz ragadtak egy újabb pusztát is, Feketehalmot. A klarisszák fejedelemasszonya erre ugyancsak fölfegyverzett százhuszonkét ceglédi jobbágyot, Dersi Török Miklós tiszttartó vezetésével, a hozzájuk csatlakozó Irsai Antal, Ölvedi Kis Péter, Bicskei Gergely és Bicskei György szomszéd falusi nemesekkel, azok familiárisaival, Nagy Miklóssal, Benedekkel és Péterrel, augusztus 11-én rátörtek a vitatott pusztákra, elhajtottak kétszáz nyárasapáti barmot, elvettek két szekeret, Ceglédhez csatolták a Gáterdő és Hosszúhegy közötti szántókat és kaszálókat, újabb ökröket hajtottak el, és elragadták a Keresztfarétet. Száz—kétszáz év múlva, mikor már törökvilág volt Magyarországon, még mindig folyt a per, bégek közreműködésével, a Nyárasapáthyak kihalása után az örökös kusalyi Jakcsy famíliával, utóbb a Zeleméryekkel. A nép ezután is hordta egymás szénáját, legeltette a másik mezejét. Végül is megszűntek a villongások, mert 1666-ban a muzulmánok segédserege, a félelmetes krími tatárok hada elpusztította Nyárasapátot, melynek lakosai Ceglédre menekültek, s itt is maradtak: ma már nehéz lenne kiválasztani a hajdani haragosok utódait a ceglédi utcákon. Akkor a villongó nemesek több birtokot, nagyobb fényűzést akartak, a paraszt ősök csupán létbiztonságot: nyugodtan kézben tartani a jobbágytelkeket és legelőket, hogy fizethessék a dézsmát a püspöknek és robotolhassanak a földesuraknak, földek nélkül azonban mindez nem volt lehetséges. Az elkeseredett nép azonban a bizonytalan évtizedekben nem egyszer rátört a nemességre, ismert parasztháborúkban, a földekért és az emberibb életért. (Ceglédi Hírlap, 1975. október 7.) Jegyzet Az évszázados Cegléd—nyársapáti per oklevelei nemcsak birtokjogi vonatkozásban jelentősek, hanem kincsesbányái a földrajzi név kutatóinak is. (Éri István: Cegléd és Nyársapát határvillongásai a XVII. sz. végéig. Ceglédi Füzetek 4.) 16
