Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
A történelem lapjain
TÖRVÉNYKEZÉS A TÖRÖK KORBAN A három város bírái A három város törvényszéke akkor alakult ki, amikor a török megszállta a Duna—Tisza közét, s a nemes vármegye hatósága fölmenekült a Felvidékre. A magára hagyott nép megszervezte közbiztonságát, a parasztvármegyét és bíráskodását, a három város törvényszékét. Cegléd, Kőrös és Kecskemét rendszeresen küldtek egymáshoz ablegátusokat, azaz bírákat a hívott helyekre. Az ablegátusok másodmagukkal keltek útra és megbízatásuk csak egy-egy ügyre szólott. Az 1600-as évekből fönnmaradt néhány ablegátuspár neve az írásokban: Szabó Péter és Monos Pál, Szabó Gergely és Monos Balázs, Varga János és Madarász János, Szabó Gergely és Végh Mihály, Ecser András és Mészáros Benedek, Körösi Péter és Balogh Mihály, Kovács János és Joseph István, Joseph István és Vörös János, Nömös Német András és Körösi Péter, Joseph István és Német András, Körösi Péter és Balogh Mihály, Vörös János és Mód András, Szabó Mihály és Pános Istváné. A városok néptörvényszéke első fokon ítélő fórum volt, helybenhagyást a vármegye vagy a török adott. A törökhöz azonban csak akkor fordultak, ha megtudta az esetet és kikövetelte a maga ítéletét az érte járó jövedelem miatt. A kádinak fizetése nem volt, a perköltségből élt, melyet a nyertesnek kellett fizetnie. A három város közül csak Kecskeméten lakott török bíró. az is elköltözött 1569-ben. Ettől fogva Pestre vagy Budára kellett törvénybe járni, ott székelt a vajda és a szubasi, akik ugyancsak erszényüknél vágták meg a nyertest. Ezek, hogy bűn ne maradjon büntetlen, a városokban besúgókat tartottak, nehogy elessenek az ihzariétól, a törvénykezési költségektől. Vért vérért elv alapján a gyilkosokat kivégezték, de ha vér nem folyt, a gyilkos pénzen megválthatta magát. Ha tettes nem akadt, a vérdíjat azon a városon hajtotta be a vajda, amelyiknek határában az emberölés történt. A nem természetes halálért fizetni kellett, kivéve, ha „véletlen eset következtében tűzben elégtek, fáról, szekérről lehullottak, akikre fa vagy fal omlott, vagy malomkerékbe sodortattak, vagy kútba estek, villámtól sújtattak és elvesztek”. Az olyan vétkekben, amelyekben anyagi kár nem történt, mint a korhelykedésben, káromkodásban, dohányzásban, paráznaságban, a városok jogerősen ítélkeztek. Ez utóbbi ügyet a mozlimok kettéválasztották, a kikapós asszonyokat magukhoz rendelték Budára, de a férjek kiválthatták őket, ellenben a férfiak maradtak a magyar bírák kezében: „az illető 17
