Hidvégi Lajos: Cegléd hiedelemvilága - Acta Musei de János Arany nominati 7. (Nagykőrös, 1992)
öregasszonyt, megnézték annak is a zsebit, nem találták ott se. Mán el voltak keseredve, hogy a sok pénz elveszett, de az öregasszony csak mondja, hogy nézzék meg. Meg is találták. Mondja az öregasszony, hogy „Itt vót az, de én elvarázsoltam, azért nem találták”. Még azt mondta, hogy mán visszamehetnek, ezzel eltűnt. Visszamentek, vettek is, hozzák haza kocsin a deszkákat, de ott termett az öregasszony, elvesztek a deszkák. Keresték nagyon és mondták: „Nem létezik, mán megint elveszett, nem is hallottuk, hogy leesett.” Mondja az öregasszony, hogy nézzék csak megint, le van takarva papírokkal. Azt mondta a kocsis, hogy nem volt ez letakarva. Haza is hozták a bútordeszkát, elvitték az asztaloshoz, el is készült. Ahogy elkészült, vitték volna a festőhöz, a bútor eltűnt, megint elvarázsolta az öregasszony. Keresték, megtalálták. A kocsis találta meg. Pár nap múlva be volt festve, hozták haza ugyanazon a kocsin, ugyanaz az öregasszony ott termett megint, megint elveszett a festett bútor. Később megtalálták, haza is vitték, bepakolták az üres szobába - akkor vették a házat. Másnap mentek a piacra, üres volt a szoba, mire hazaértek, eltűntek a bútorok, szőnyegek. Nagyon mérgesek lettek az öregasszonyra, hogy megint elvarázsolta, följelentették a rendőrségen. Kijöttek a rendőrök és körülállták a lakást. Egyszer csak látják, hogy gyün az öregasszony, elfogták, követelték, hogy varázsolja most már vissza a bútorokat és a szőnyeget, amik csak ott voltak. Hogy ő bizony nem varázsolja vissza. Addig ütötték, míg vissza nem varázsolta. Mondták neki, ha még egyszer elvarázsolja, megölik. Megfogadta, hogy nem csinél többé ilyet. Végh Mária VII. d. nagyanyjától, a 63 éves Csicsó Jánosné, Tarkó Máriától 114. A boszorkány sárga levet ivott a halálfejből Nagyapámék a kocsmába’ ültek, mán csak ketten maradtak, s mindig ott kártyáztak. Odamegy hozzájuk egy ördög, mondja, hogy vele kártyázzanak. Leült az ördög, elkezdtek kártyázni, elnyertek minden pénzt az ördögtől s az ördög eltűnt. Mikor mentek hazafelé az úton, ott találtak egy öregasszonyt, az kérte őket, hogy segítsenek fölkelni neki, mert elesett. Fölsegítették, elment. Hazaérnek, az öregasszony ott volt a kapuba’. Megin’ fölsegítették, megin’ eltűnt. Bemennek a házba, az öregasszony ott fekszik az ágyba, megverték, elment, nagyapámék lefeküdtek. Éjjel hallják, hogy valaki mászkál a palláson, fölmennek, összevissza röpült a kukorica. A kukoricát helyre rakták. Alig, hogy leérnek, megin’ mászkál valaki a palláson, megin’ fölmennek, de nem találtak senkit, a kukoricát visszarakták. Ahogy hányják, hát egy csontvázat találtak ott, kidobták az udvarra. Abban a pillanatban megjelent az öregasszony, mongya, ha az ágyukba nem fektetik a csont784