Hidvégi Lajos: Cegléd hiedelemvilága - Acta Musei de János Arany nominati 7. (Nagykőrös, 1992)
vázat, elátkozza őket. Mondták, hogy ők biz nem fektetik. Akkor az öregasszony a halálfejből sárga levet ivott, erre mind a ketten összeestek. Mikor magukhoz tértek, akkor az ágyban találták magukat. Fölkeltek, hogy megkeresik az öregasszonyt, de nem volt erejük hozzá, visszafeküdtek az ágyba. Megjelenik az öregasszony: „Fektetitek-e az ágyba a csontvázat?” Mondják, hogy nem, fölugrottak és agyonütötték. Az öregasszony eltűnt, sárga lé maradt a helyin. Azóta soha többé nem jelent meg. Tamaskovics Lídia VII. d. nagyanyjától hallotta, aki apjától, az meg az ő édesapjától ny Boszorkány volt a szomszédasszony A szomszédjukban boszorkány lakott, annak volt egy falfúrója, oszt állandóan fúrta a házaspár falát. Kileste, hogy hol van a sezlony, s amikor a menyecske nekidűlt a falnak, fúrt-fúrt, a menyecske hátát is kifúrta. Átment, mert átlátott a falon a varázsszemüveggel, hogy a menyecske már nem él, fogta a menyecskét és elásta. Falöltözik a boszorkány a menyecske ruhájába, szépen kifestette magát, úgy ahogy az volt, oszt csinálta annak a munkáját. Gyün haza a menyecske ura, nem ismeri föl a boszorkányt, azt hitte, hogy az ő kedves felesége. Este mikor lefeküdtek, mondja az ember: „Vigyázz kedves feleségem arra a vén boszorkányra, mikor én nem vagyok itthon.” A gyanús menyecske véletlen elszólta magát: „Azt mán a föld emészti.” Reggel az ember kiásta a halottat a földből, akkor látja, hogy az ő kedves felesége, a boszorkányt jól összeverte, oszt elzavarta. A szomszédban a boszorkány nagy kulcsa föl volt akasztva az ereszei alá, levette, bement a házba és megkereste az életvizit. Mán nagyon kevés volt, megkenegette a meghalt felesége szíve környékit, a felesége fölkelt, mondta: „Jaj, de jót aludtam, azt álmodtam, hogy a boszorkány engem meg akar ölni.” Az ura elmesélte, hogy mán meg is ölt. Mikor én dolgozni voltam, fölöltözött a te ruhádba és azt mondta, hogy ő az én feleségem, de mikor lefeküdtünk, elszólta magát, hogy a boszorkányt mán a föld emészti. Én akkor fölástam és akkor láttam, hogy te vagy, a boszorkányt összevertem, és elzavartam. Tudod feleségem, ott volt neki az életvize, azzal téged megkentelek és fölkeltél.” Most mán boldogan élnek és nem bántja őket senki. Szabó Mária VII. d. Vasas papától 785
