G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)

Falu Tamás költészete

másik gyökere. Könnyedség ez, de megszenvedett, fegyelmezett, nehéz gondolati és költői munka árán született könnyedség. Ebben a könnyedségben, a szellemes poentí­­rozásban valóban sok a sanzonszerű, de e sanzonszerűség mögött általában igazi epig­rammái bölcsességek, mélységek rejlenek. Példa egy kevésbé sikerült, mesterkélt sanzon-csattanóra, amely szinte elsekélyesít egy mélyebb tartalommal induló verset: „... épp olyan az élet, Mint az őszibarack. Csupa íz, csupa illat, De romlás jár vele, S nem mosolyog, óh jaj, Csak az egyik fele.” (Őszibarack) De nem ez a fajta szellemesség a Falu Tamás versek általános sajátja, — ezt csupán a teljesebb kép érdekében idéztük. A tartalmában és formájában is igazi Falu Tamást a Réz­karc finom, keserű szellemessége jellemzi, amelyben megtaláljuk a már annyiszor elem­zett két egymás melletti és egymástól szinte csak árnyalatokban különböző fogalom, a konkrét és az alig elvont közti vibrálást is, bár a sarkított csattanó valamelyest itt is lefo­kozza a vers értékét: „A világgal nem harcoltam, Fehér falon rézkarc voltam. Finom fekete keretben Csupán álmodni szerettem. Vékonyka üveglap védett, De ezt bezúzta az élet. Alattam most ez a szöveg: Vagy más élet, vagy más üveg.” Megszenvedett könnyedség és valódi mélység, őszinteség jellemzi a kötet egyik leg­szebb, legfinomabb, legegyénibb hangú sanzon-szerű versét, melynek fő értékét ismét a konkrét és alig-általános fogalom allegóriaszerű végigvezetése és az alapgondolat, alap­hangulat törésmentes lefelé ívelése, elhalkulása adja: „Örömem egykor pódiumra állt, És énekelt dalt, áriát, koráit. Közel hozzám a pódium mögött A bánatom halk tercet zümmögött. 52

Next

/
Thumbnails
Contents