G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)

Falu Tamás költészete

1936 novemberében született a vers, mikor a fasizmus már az emberek hétköznapjait is kezdte megmérgezni, amikor már nemcsak a felületen, hanem a belső lényegen is kezdett hatni a méreg, amikor már nemcsak a fejre, hanem a szívre is rohamsisak került. Falu Tamás finom, fogékony lélekkel ragadta meg annak a folyamatnak a kezdetét, amelyet nyolc évvel később Radnóti még tömörebb, még tragikusabb színekkel ábrázolt:

„Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,

Oly korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élő irigylé a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.”

(Radnóti Miklós: Töredék)

A nyomasztó, fojtó légkört, a gondolat gúzsbakötését találóan jellemzi Falu Tamás „az álomhoz is útlevél kell” kifejezéssel. Egy évvel korábban, 1935 novemberében József Attila még plasztikusabban, súlyosabb realitással adott hangot ugyanennek a gondolatnak:

„Aktákba írják, miről álmodoztam, s azt is, ki érti meg.

És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg.

Oh, én nem így képzeltem el a rendet.”

(József Attila: Levegőt!)

A harcos, forradalmár József Attila harcos, forradalmi megoldást talál:

„... Szívünk, míg vágyat érlel: nem kartoték-adat.

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet.”

(József Attila: Levegőt!)

A halkszavú, befelé élő, pacifista Falu Tamás csak lemondó, tisztességes, passzív elzárkózást jelző választ adhat: „Köszönöm, Clió, már elég volt!” Ezt a tisztes passzív ellenállást tükrözik a Kikötő aktuális versei és néhány későbbi köteteiben közölt, de 1935 és 1940 közt írt költeménye.

48