G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)

Falu Tamás költészete

kapó költői kifejezést. E korban fogant, de csak 1945-ben került papírra az Ezerkilencszázharminc című verse, amely tömör lírai képet ad a hárommillió koldus országáról, a feszült társadalmi helyzetről. A feszültséget azonban nem viszi végig, hanem feloldja egy szellemes fordulattal, csaknem humoros csattanóval. (Ez a vers tipikus példája annak, hogy a jellegzetes Falu Tamás-i poén, sanzonba illő fordulat némely esetben károsan visszafogja a legfontosabb gondolatot, gátolja annak következetes kifejtését.)

„Az utcában szegényszag van,

Tán nincs víz vagy elég szappan,

Vagy tán túlsók a verejték,

S nem pihentetők az esték.

A kis házak melle horpadt,

Sápadtan nézik a holdat.

Apró szobák, halvány méccsel,

Szinte mindegyik köhécsel.

Idekinn a faluvégen így van ez már régesrégen.

Hogyha a gond bemegy lakni,

Nem lehet kilakoltatni.”

Sokszínű, a Falu Tamás-i világ léptékével mérve csaknem teljes A délutánból este lesz gondolat- és témaköre. Ezt a változatos költői világot ragadják meg a kötetről szóló recenziók. A Napkelet kritikusa például így ír: „Falu Tamás költészetének van valami ódon zamata, illatos patinája. Ha nem is érzel vele, ha nem is akarod, akkor is megfog és hatalmába kerít... Az emlékekben élő irrealitás az a plusz bennük, amely nemcsak megkapó, de eredeti is.. . Nincs lázadó hangja, csak néha tör fel egy-egy rezignált sóhaj, hogy nem találja helyét az életben, s az elrohanó vonatok, a végtelenbe szálló élet után küldi sóvár tekintetét. Minden kis apróság, nüansz érdekli, megfogja és dalra ihleti. .. Nem vindikál magának előjogot, nem akar a nagyság palástjába burkolózni, érzi, hogy költészete tiszta kristály, amely csak a szivárvány színeit engedi át.”

Gáspár Jenő méltatása a Képes Krónikában: „Falu Tamás költészete egészen különálló valami a magyar irodalomban. Különös keveréke lírája a legbensőségesebb szívhangoknak és a szellemes, csattanós aforizmáknak. A szív és az ész e találkozása rövid, dalszerű formákban csendül ki, s így mégjobban hozzá tud férkőzni szívhez és észhez egyaránt. A költő legújabb kötete, A délutánból este lesz, százszázalékig ezt a Falu Tamást tárja elénk. A férfi érett lírája ez a kötet, szívhangok életbölcselettel fűszerezve. A szívhangok mindig tiszták, az életbölcselet, ha néha kesernyés is, mindig szép, mindig emelkedett.”

A Budapesti Hírlapban ezt olvashatjuk: „. .. olyanok ezek a versek, mint a szépművű kis karórák. Titkos mélyükben precíziós szerkezetüket elfedi külső megjelenésük,

46