G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)

Falu Tamás költészete

Ez a „kis világ” tartja fogva szürkeségével, eseménytelenségével a vidéki nőket, de ez menti meg őket végzetes sorsuktól is. Hiszen mindegyikükben benne szunnyad Júlia, Ofélia, Nóra vagy Bovaryné, de

„Itt nem jön érte senkisem,

Jó marad és szolid,

Néha kinéz az ablakon,

S pamutot gombolyít.

A szeme lágy, a szava bölcs,

A hangja nem remeg,

Hogy mi lett volna akkor, ha. ..

Ezt sosem tudja meg.”

(Vidéki nők)

(A vers kilenc évvel korábban írt változatában, a Vidéki asszonyban a „gyermekre varró és baromfit nevelő” nő „álmodni tud még”, szép álmait „nem is hívja, de el sem kergeti”) Nem tudjuk, — maga Falu Tamás sem tudja — mi jobb, ha a lehetőség csak lehetőség marad, vagy ha beteljesül. (Erre regényeinek nőalakjai sem adnak egyértelmű feleletet.) De nincs is szükség mindig határozott válaszra: gazdagabb, teljesebb az élet, ha az ész szféráin túli elemek is színesítik.

„Szemed tükrében Más táj, más vidék,

Szeretnélek csak Egyszer látni még.

Nem is kellene,

Hogy reám tekints,

Legszebb ez akkor,

Ha értelme nincs.”

(Legszebb ez akkor)

A költő gyógyírul teremtett „kis világ”-ába, „értelmen túli” finom szépségeibe néha mégis be-betör a nagyvilág rútsága. A Búza-ban megjelenik az arató verejtéke, a szegény egyetlen falatja, a Rákóczi út impresszionista képzuhatagában két sornyi helyet kap az 1930. szeptember 1-i tüntetés:

„Rendőrlovak patája csattog,

S futnak a sápadt tüntetők.”

Másutt az első világháború hadirokkantja (Örkényben ágyúznak), ismét másutt a gazdasági válság sújtotta szegények és gazdagok ellentéte (Két nap, Nyári este) nyer meg-45