G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)

Falu Tamás költészete

— írta 1932 decemberében.

A múlt és a jelen egyszerre, együtt él Dabas című versében. Talán azért is olyan kedves számára szűkebb pátriája, mert oly sokat megőrzött a régi hangulatokból. A vers első nyolc sora az apró részletek pontos lírai megragadásával ad hű, impresszionisztikus képet a régi és a költő korabeli (1929-es) Dabasról. S ezekben a hangulati elemekben, „apróságokéban érhető tetten a községet minden más településtől megkülönböztető lényege. A következő két sor mintha visszalépést jelentene, már csak a múlt iránti nosztalgiát fejezi ki, hogy azután az utolsó két sor szokatlan, önironikus, kesernyés befejezésével a kétszerkettő józanságával tudjon hatni.

„Rózsák, szegfűk, petúniák,

Vén kertekben vén kúriák.

Vén kertekben vén kúriák,

Benn óvilág, kinn újvilág.

A háztető már hajladoz,

A fal ledőlni hajlamos,

Karszékek karja is letört,

S ott kinn messzire fut a föld.

Ha Pestről beáll a vonat,

Nem várja már négyesfogat.

Aki jött, beballag gyalog,

S mint ez a vers, elandalog.”

A múltat idéző versei közül a Szélmalom az egyik legmélyebb értelmű, általános érvényű, a költő személyiségét leginkább visszatükröző költemény. Falu Tamás az egész múltat, a múlt hangulatokban, rezdülésekben tettenérhető lényegét — az igazi lényeget

— hordozza, őrzi meg, desztillálja saját egyéniségén át tiszta hangú költeménnyé.

Az első versszak még csupán egy régi szélmalom elpusztulása miatti nosztalgiát fejezi ki kedves, megkapó költői képpel:

„Lebontották, az újkor elsöpörte,

A falu végén sem kap már helyet.

Nem néz a tóba, mint kis zsebtükörbe,

S a messzeségnek már nem integet.”

A második versszakban a szélmalom mellett a költő is megjelenik. Egymás mellett, egymáshoz hasonlítva, rokonulva vannak jelen. A költői képek még mindig nagyon konkrétak, szemléletesek, de már egy elvontabb, mélyebb tartalom is belopózott a versbe — szinte észrevétlenül.

41