G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)
Falu Tamás költészete
BEÉRKEZÉS Az Évek illata után hét évig nem jelent meg újabb Falu Tamás verses kötet. E hét év költői termésének legjavát — egy nagyon igényes válogatást — 1935-ben teszi közzé a már ötvennégy éves Falu Tamás. Nem csoda hát, ha a kötet tartalmasabb, gondolatgazdagabb, formailag is tökéletesebb a korábbiaknál. A címadó vers — A délutánból este lesz — kristálytiszta, közérthető költői eszközökkel adja meg a kötet egész alaphangulatát, a férfikor öregkorba hajtásának rezignált, bölcs tudomásulvételét: „A délutánból este lesz, A szürkeség már permetez. Még leng egy pár levélke fent, De a többi már megpihent. A temetőn át egyenest Éppen énfelém jön az est. Keze eléri a kezem, Jó estét — mondom csendesen.” A kötet verseinek nagy része ismét a múltat idézi. Ez a múltidézés azonban többnyire már nem csupán egy régi, a költő számára rokonszenvesebb történelmi kor idézése, hanem egyben az elszállt ifjúsággal való őszinte, férfias hangú leszámolás. Ezért mélyebbek, emberibbek és átéltebbek ezek a versek korábbi, hasonló témájú verseinél. A múlt, a jelen és a jövő egymásból él, együtt teljes, az emlékek ápolása nélkül sivárabb az élet — hirdeti. „Én azt hiszem, ki mást felejt, Magát is elfelejti.” (Holdfény) Az elszállt ifjúságon kívül a múlt lassúbb, bölcs szemlélődésre is módot adó életritmusát, emberszabásúbb érzelemvilágát is visszasírja, azt a kort, amelyben őseink még váltott lovakkal, füstös fáklyák fényénél békén elértek céljukhoz. A gyorsvonat, autó, repülőgép korában az embert egy-két perces késésért is gyötri az izgalom. „Óra ketyeg szívem falán, Csönget este és reggel, Célom is elérném talán, De csak váltott szívekkel.” (Váltott lovakkal) 40
