G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)

Falu Tamás költészete

Az igazi ars poetica mégis a kötet Harmónia című költeménye, amely már teljes mélységében, finom árnyaltságában, művészi igényességgel ad képet Falu Tamásról:

„Bennem a hangok színné válnak,

Csilingelnek a színek, árnyak,

S mikor a szín, hang összecseng,

Megérezlek, nagy égi csend.

Alkonyi tóvá mélyül lelkem,

Hallom szívem zenélni csendben,

Zengő tükörré olvadok,

Belém néznek a csillagok.”

Egyszerűség ez is, de a színek csilingelésének, a hangok színeinek a színesztéziáján kikristályosodott, magasabb rendű, erősen intellektuális egyszerűség, a fortissimot követő tartalmas csendnek az egyszerűsége, amely a távlatokat is magába foglalja és visszatükrözi — tehát ismét csak a napóra egyszerűsége.

Az Evek illatának jóval elismerőbb a kritikai visszhangja, mint Falu Tamás korábbi köteteinek volt. Szitnyai Zoltán így ír például az Új Időkben-. „Száz százalékos líra ez. Sohase a rutin viszi és mégis a műgond teljességén áll előttünk. Keresetlen, de nem fogyatékos.” Szitnyai Zoltán az első, aki találó műfaji meghatározást ad Falu Tamás immár kiforrott, jellegzetes felépítésű, finom poénnal lezárt verseiről: „Talán a legszebb lírai epigrammák, amit magyar nyelven írtak. Három strófán át zárt bimbót láttat velünk, hogy a negyedikben rózsává teljesedjék hirtelen.” Első pillanatra talán szokatlannak tűnik e finom líraiságú, hol dal — hol sanzonszerű versikéknek ezzel a racionális, kissé kemény műfajjal való azonosításuk, a megállapítás lényegében mégis igaz. Falu Tamás verseinek nagy többsége valóban epigramma, méghozzá megszelídített, egyéni hangú, sajátosan Falu Tamás-i epigramma. Falu Tamás a műfaj tekintetében sem tartozott iskolához, nem vett át kész, hagyományosan kialakult formulákat.

39