G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)

Falu Tamás költészete

Az alapmotívum, a fény és árnyék játéka azonos, a végkicsengés mégis mennyire más lesz tizenegy évvel később írott versében, a Két lámpa-ban:

„Mint két bús utcalámpa,

Állunk az út két végén,

Lessük napnak és éjnek Váltakozását békén.

Fényünk gyönge, a ködben Szomorúan homálylunk,

S csak úgy érjük el egymást,

Hogy összeér az árnyunk.”

1928-ban jelenik meg Falu Tamás következő kötete, az igényes, egyenletes színvonalú Evek illata, amelybe felvette korábban már publikált legszebb verseit is. A kötet új költeményei gondolatiságukban, hangulatukban, keresetlen formai megoldásaikban egyenes folytatásai Falu Tamás korábbi legjobb verseinek. Néhány új színre, új tartalmi elemre mégis fel kell figyelnünk: az ötvenedik éve felé haladó költőt most kezdi zavarni a konszolidáltság, a befutott „úriság” tudata:

,Jaj, Istenem,

Én mécsesnek születtem,

Jaj, Istenem, én villanylámpa lettem.” (Villanylámpa)

Elkeseríti, hogy szíve urasági kert lett, ahová „tilos még benézni is”, elkeseríti, hogy a színház karzatáról egykor akkora élményt nyújtó előadás a protokolláris első sorból már unalmas és egykedvű lett.

Egyre mélyebben érzi, hogy az 1920-as évek zaklatottsága, felületes rohanása nem illik az ő nyugodt, szemlélődő mentalitásához.

„Ti szálljatok repülőgépen, Énnekem nem oly sietős, Dűlőúton, bottal a kézben, Hosszabb a nyár és szebb az ősz.

Ti azt hiszitek futtotokban, Hogy a nyár már régen halott,

S én még találok eldugottan Egy-egy kései pipacsot.”

(Hosszú nyár)

37