G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)
Falu Tamás költészete
Az Óp erencia verseiben a jelen és a múlt valóságának apró, finom elemeiből, rezdüléseiből szőtt csaknem teljesen egységes, több vonatkozásban Krúdyra emlékeztető álomvilágot a költő. Ebbe a saját maga teremtette álomvilágba — bármennyire is a valóságból táplálkozik az —, nem illik bele az élet zord józansága. Falu Tamás tudatosan ki tudja rekeszteni önmaga életéből a visszataszítót, a prózait, szeretteit is csak az álmok védelmében érzi biztonságban. Lehet, hogy ez az érzés, de lehet, hogy nagyon tudatos, fegyelmezett önvigasztalás íratta a reménytelenül gyermektelen költővel a Fiamnak című versét. (A soha meg nem született gyermek utáni vágy későbbi regényeinek is vissza-visszatérő eleme lesz.) „Ó, ne cseréld fel a valóval A nemlét csipkeköntösét, Miért jönnél a gonderdőbe, Ahol csak bánatkürt rian, Én, az apád, kívánom néked: Ne is szüless meg, kisfiam. Az emberszívek kéményéből Minek szállna be a korom, Meg nem születve élhetsz úgy csak, Ahogy én végigálmodom.” (Hasonló helyzetben ringatta fia felleg-bölcsőjét, legyezte fia álom-testecskéjét a gyermektelen Ady Endre is, ahogy erről a Fiam bölcsőjénél című versében számot adott.) Az Óperencia után egy évre, 1915-ben újabb Falu Tamás kötet látott napvilágot Padok zenéje címmel. A gondosan szerkesztett kötet tartalmi egységét a téma, az iskoláskor emlékei biztosítják. „Az iskolaév történetét revelálja Falu Tamás kicsiny új verseskötete, a Padok zenéje. A falitáblát, a tanár urakat, a szünidőt, a szivacsot, a földgömböt, Jókait és Vernét, a diákok legkedvesebb íróit énekli meg szabályos, páros rímekkel és igyekszik minden versébe valami filozofikus reflexiót vagy szimbólumot belevinni.” — olvashatjuk a Világban közölt ismertetésben. A kötet mottóját és alaphangulatát az Óperenciábán közölt Szeptember című vers utolsó versszaka adja meg: „Mily jó lenne benne ülni, Almok szent padján hevülni, Délibábok után futni, Mindent hinni, mitsem tudni, Sosem venni, mindig adni, Mindörökre ott maradni, Csak egy nevet vésni, vésni És az életről lekésni!” 26
