G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)

Falu Tamás költészete

A Padok zenéje Falu Tamás egyetlen olyan kötete, amelynek epikus folyása van, amelyben a versek nagy része elbeszélő jellegű, egy-egy kedves, szomorkás, régi történetet elevenít fel. (Csend!, Géza, Molnár tanár úr, Özvegy tanámé stb.)

Az iskolapad utáni nosztalgia mellett a Padok zenéjében hangot kap a harmincnégy éves költő „világhonvágya” is. Földgömb című versében például plasztikusan megeleveníti a világ legváltozatosabb tájait. A földgömb jeleiben nemcsak a jelképeket látja, hanem azt is, amit jelképeznek: „a mérnök cövekei” mögé néz, mélyen, egészen az emberig. Bélyegek című versét ugyanez az emberközpontú világlátás jellemzi.

Egyik legkedvesebb írója, Verne fantáziát megmozgató világa is magával ragadja, képzeletben átéli Grant kapitány, Strogoff Mihály kalandjait:

„Ülök a padomban, s messze-messze járok,

Mily szűk a mindenség és mennyire tág!

Én talán sohasem járhatok világot,

És bennem utazik az egész világ.”

(Verne)

Itt találkozunk először a vonatok, az utazás, a más tájak, más emberek megismerése iránti olthatatlan vonzódásával, nyugtalanító kíváncsiságával:

„Kimegyek sokszor az állomásra,

Jönnek lihegve fáradt vonatok.

Lelkem mozdonyát elébük fogom,

S ha elindulnak, velük robogok.

S mit bekötök lelkem kendőjébe,

Hazavihetem, mint egy csomagot.”

(Vonatok)

A kötet egyik érdekes, sajátosan Falu Tamás-i gondolatokat kifejező költeménye a Szótár.

„Száz szó van minden oldalán,

És minden szava egy talány.

Az első és a századik Mind egy másikról álmodik.”

A költő a szótárban található logikus, kegyetlenül rideg és megmásíthatatlan rend — az abc-rend — ellen szól, amelytől idegen minden emberség és érzelem. A szavak egymásutániságának mesterséges rendszerét egy könnyed párhuzammal az emberekre is átviszi: az emberek sorsa, helye, kapcsolatrendszere eszerint valami módon eredendően rosszul, véletlenszerűen determinált:

27