G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)
Falu Tamás költészete
1911. január elsejét, — az Ősz megjelenését — követően egymás után közölték Falu Tamás verseit a fővárosi lapok s egymás után gyűltek a kéziratos költemények a szolid, csendes monori közjegyző finomkötésű jegyzettömbjének alig néhány négyzetcentiméteres lapjain. 1914-ben gyűlt össze belőlük egy kötetre való. A kötet a Singer és Wolfner kiadónál jelent meg Óperencia címmel. Halk, finom tónusú, választékos stílusú verseit Bállá Ignác az Új Időkben „. . . egy sokat álmodó, de már megpihent lelkű ember sóhajtásaidnak nevezi. Már az Óperenciábán felfedezhetjük a költőnek a korhoz való bizonytalan kötődését, a konkrét időben, az életben való határozott megkapaszkodás képességének a hiányát. „Nem tudom, ide hogy tévedtem, Mit is keresek az életben?” — kezdi a kötetet. Egyszerre vonzza a „mindörökre” biztos állandósága, folyamatossága és a hotelszobák örök változása, átmenetisége. „Ki jő utánam holnap este, Ki leli itt meg otthonát? Ki vergődik helyemen fekve Végtelen éjszakákon át? S az álmot, amit félbehagytam, Ki szövi itt benn majd tovább?” (Hotelszoba) Szüksége van a lezáratlanság, a befejezetlenség tudatára: „Uram, óh ne hagyj mindent elérnem, Hagyd meg vágynak sok-sok vágyamat! Nem boldogság boldognak lenni, Egy boldogít csak: közeledni.” (Imádság) A bizonytalanság és bizonyosság közti finom vibrálás adja a kötet egyik alaphangját, a múlt iránti halk, biedermeieres nosztalgia a másikat. „Öreg fiókból régi illat Almot szitálva száll reám.” (Levendula) A Pesth című költeményben Krúdy Gyula sajátos világának külső elemei, hangulati mozaikjai vonulnak végig kívülről szemlélt, plasztikus, tömör képekben. 23
