G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)

"A mérnök cölöpei" - s valami abból, ami mögötte van (Falu Tamás életújta)

r

A halált, melytől fél mindenki,

Csupán magamnak tartanám,

Ha boldog lenne itt mindenki,

Nem is lenne szükség reám.

(Ha rajtam állna)

Megteremtette ezt a világot, ha nem is hat nap alatt, hanem közel évszázadnyi élete munkájával, megteremtette — a verseiben. Nagyon is jól sikerült ez a teremtés: megtartotta magának a halált, örökül hagyva ránk a nekünk szánt külön világot, a költészetét.”

Dióhéjban ezek tehát a Falu Tamás-i életmű „mérnöki cölöpéi”, legfontosabb életrajzi adatai. S megláthatunk-e valamit abból, ami „alattuk és fölöttük van láthatatlanul”, — a fűből, virágból, napfényből, felhőből, lányból, asszonyból, koporsóból és forrásból?

Falu Tamás maga láttatja meg az életrajzi adatok mélyen rejlő lényeget: regényeiből hű képet kapunk környezetéről, életének színhelyeiről, prózában kifejezhető belső gondolatairól. Élete legmélyebb, leglényegibb szféráiról pedig versei vallanak. „A költő csak verseiben őszinte — írja egyik kéziratában — A vers a szívről szakad le, benne van születésének egész naptári napja, a reggel, a dél, az este, a levegő íze, az utcák zaja, a nap ragyogása, a lámpa fénye, az élet aznapi édessége vagy keserűsége.” A versek keletkezéséről ezt írja: „... hogy születnek a versek? Úgy, hogy az emberből meghal egy darab. Egy emberből lekopik egy darab élet. Az ablaküveget gyémántdarabbal vágják.” (Nyolcvanas évek)

Nem játék, véresen komoly önmegvalósulás, önkiteljesedés volt tehát számára a költészet. Igazi énjéről, a mérnök cövekei mögött feltárható lényegről műveinek elemzése adhat csak képet.

20