Varsányi Lászlóné (szerk.): Fejezetek a Pest megyei állami zeneoktatás 35 éves történetéből (Budapest, 1986)
Zeneiskoláink története alakulási, illetve önállósulási sorrendben
A Vujicsics Tihamér Állami Zeneiskola, Szentendre A festők, képzőművészek városa: Szentendre. A zene meghonosítására, mindennapivá tételére történtek ugyan kísérletek, de meghatározóvá csak az állami szervezésű zeneiskola negyedszázados munkássága válhatott. A következőkben a szentendrei Vujicsics Tihamér Állami Zeneiskola fejlődését, tevékenységét kívánjuk röviden bemutatni. A névadó: Vujicsics Tihamér (1929—1975). Zeneszerző és folklorista; tanulmányait a Nemzeti Zenedében, és a Zeneművészeti Főiskolán végezte. A magyarországi délszláv és a balkáni népzenét kutatta. Zeneszerzői munkásságára ez hatott döntően. Főbb művei: Makar Csudra (1955), Csodafurulyás juhász (1958), Kádár Kata (1958), Vérnász (1960), táncjátékok, kórusművek, dalok, filmzenék, magyar és délszláv népzenei feldolgozások. Iskolánk 1978-ban vette fel nevét. Az állami zeneiskolai oktatás 1959-ben kezdődött Szentendrén, az abonyi Bihari János Állami Zeneiskola kihelyezett tagozataként, két tanszakon, egy-egy tanárral. Négy év után: 1963-ban önállósult az iskola, a hegedű és zongora mellett megkezdődött az oktatás a fa- és rézfúvós tanszakokon is. Ugyanakkor három községben lett az iskolának kihelyezett tagozata: Dunabogdányban, Pomázon és Tahitótfaluban. 1973-ban megindult a zeneoktatás Budakalászon is zongora és fafúvós tanszakokon. 61
