Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
III. A Nagytemplom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE eső egyháztag 1 frt személyi adója után 5 frt-ot, kincstári adója minden egyes írtja után 60%-ot, vagyis 60 kr-t fizet. Megbízta egyszersmind az egyháztanács a templomépítő bizottságot, hogy a templomépítési adónak mielőbbi kivetését egy arra készített és a célnak megfelelő főkönyvben az elhatározott elvek alapján készíttesse el. 1895. február 19-én az elnökség bemutatja a szakértőként felkért Ney Béla által a nyugati tornyunkra általa tervezett sima, csúcsalakú toronyrajzot, amely többe kerülne, mint a keleti tornyon meghagyott, és már egyháztanácsilag elfogadott domború tetejű torony. Felhívta az egyháztanácsot: tegye meg most már végérvényesen a két alak között a választást. Az egyháztanács egyhangúlag a már elfogadott domború alakú toronyrajz mellett megmaradt. Ugyanezen az ülésen bemutatták az egyházkerület elnökségének egyházunk templomának és költségvetésének megerősítését jóváhagyó leiratát. Ezzel kapcsolatban szóbakerült Ney Béla műszakértő bírálata is, mely szerint a Balázs-féle templomterv szerkezet tekintetében helyes, műszaki tekintetben azonban határozottan a magasra emelkedő torony alkalmazását ajánlja. A szakvélemény mellett az egyházkerület elnöki leirata is hasonló értelmű volt. Az egyháztanács hosszas véleménycsere után kimondta, hogy a már régebben hozott határozatát fenntartja, ti., hogy a toronyfedélzet domború legyen, annyival inkább, mivel a hívek azon alakot már ismerik, annak létesítését óhajtják. Felkéri az egyháztanács Balázs Ernő építész tanárt, hogy amennyiben a bizottság és az alak megengedik, a tornyokat magasabbra emelje fel. * * * Az egyháztanács templomunk kiépítését az 1895. év március 25-én megtartott árlejtésen legelőnyösebb ajánlatot tett Vaskovics Antal építésznek az általa tett 79.498 frt. 42 kr. vállalati összegért kiadja, miután az az összegnek 3%-át önként leengedte, s a templom és torony tetőzetében levő összes anyagot megkapta. Vaskovics az országban több templomot, gőzmalmot és nagyobb épületet épített, s valamennyi épületet kitűnő sikerrel fejezte be. Alighogy beköszöntött a tavasz, az építkezés munkálatainak kivitelezését megkezdték. Gondoskodni kellett azonban arról, hogy a hívek az alatt az idő alatt, amíg az építkezés tart, hol látogassák az istentiszteleti alkalmakat. A tanács úgy határozott, hogy a köznapi istentiszteletet a központi iskola nagytermében tartsák meg. Vasárnap pedig - mivel az ev. hívek isteni tisztelete is az ő templomuk építése miatt ott szokott lenni vasárnaponként - úgy határoztak, hogy mivel híveinknek csak kis része férne meg a teremben, isteni tisztelet ne tartassék. * * * 1895. szeptember 10-ére B. Molnár Sámuel főgondnok az építő bizottság tagjait, akik a következők voltak: Takács József lelkész, Dobos Mihály, Balogh József, Fabianek Vilmos, Váróczi István, Farkas Sándor, Szálkái András, B. Molnár Albert,- 93 -
