Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
III. A Nagytemplom
Dr. Szomorú István ellen folyt az izgatás. Dobos János feljegyzése szerint ez ellen még a szolgabíró és plébános is izgatta a népet. 1854. május 2-án tartották Dobos János „elölülésével” az első tanácsi gyűlést, mikor a presbitérium újjáalakult, két hét múlva már a birtokaránylagos teherviselés ügyét tárgyalták”. Soltész István gondnok megkísérelte a birtokaránylagos adó eszméjét közelhozni, de az elöljárók és a vagyonosabb rész nem fogadta el Isten előtti egyenlőségre hivatkozva, bár a passzív tartozásoknak birtok szerinti megfizetése elfogadásától menekülni nem tudott. Ez is nyereség volt.” * * * A templomépítési pénzügyi bajok az új lelkész idejében sem csökkentek. A hitelezők és a kifizetetlen mesteremberek egymás után jelentkeznek az egyház pénztárában a kisebb-nagyobb összegekért. De a templomépítés mellett az egyháznak más építkezési baja is keletkezett. Az iskolaépület olyan állapotba került, hogy azt már életveszélyes volta miatt le kellett rombolni. Pénz azonban nem volt. Még az iskola céljaira adományozott nagyobb összegeket is felemésztette a templom. A fiúiskola különösen rozoga és lerogyni készülő állapotban volt, a gyermekek taníttatása ebben az épületben nem mehetett tovább. 1852. december 5-én azért elhatározta az egyháztanács, hogy bár a templomépítés az egyház minden erőforrását igénybe veszi, mégis új iskolaépület felépítését szükségesnek tartja, és arra az anyagiakat elő is teremti. A határozat úgy szólt, hogy nagy emeletes fiúiskola épüljön, hogy az „méltó” legyen az iskola szép múltjához, s hogy az épületben az egyre növekvő számú tanulósereg elférjen. Önkéntes adakozásra hívta fel az egyház vezetősége a híveket, s az iskola tervezésével először a templomépítő Hild Józsefet bízták meg. Az általa készített tervet azonban nem ismerjük. „A templomépítés gondjával és adósságával terhelt egyháztagok összeadtak az iskola céljaira 10 ezer pengőforintot, de azt, mint Dobos János feljegyezte, elnyelte a nagytemplom. Növelte a bajt a lelkész elfogatásával és börtönbe hurcolásával az egyházban keletkezett nagyfokú nyugtalanság és zavar. Ez az esemény annyival is inkább felkavarta a kedélyeket, mert ugyanakkor a római katolikus plébánost, Bobory Károlyt is elfogták”. A pénzügyi bajok az ilyen válságos időben még nyomasztóbbakká váltak. Dobos János, az új lelkész erélyes kézzel nyúlt az anyagi ügyek rendezéséhez. 1858-ban Hild József tervének félretétele után egy helybeli építőmesternek, Hammeri Ferencnek a tervét fogadták el, s ennek kivitelezését meg is kezdték. A lakosságra 16 ezer forintot vetettek ki birtokarányban. Ez volt az iskolaépítési különadó. Az egyház lelkipásztora és a haladó szellemű vezetők azt szerették volna, ha a régi ún. fejadó, vagy párbér helyett a birtokarány szerinti általános közteherviselést fogadta volna el a tanács. Sok vita, sok tanácskozás, sok gáncsoskodás, évekig tartó agitálás után végre több ülésen tartó alapos megbeszélés után 1856.- 78 -
