Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

III. A Nagytemplom

A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE

július 21-én a birtokarányszerinti teherviselés következő kulcs szerinti kivetését határozta el a tanács:

1. Minden özvegy egyén személyétől fizet 1/4 véka búzát és 18 pkrt.

2. Minden párszemély fizet 1 véka búzát és 36 pkrt.

3. Minden házbirtokos házától fizet 1 véka búzát.

4. Minden 1 fertály föld 1 véka búzát és így minden fertály föld 1 vékát.

5. Minden hold szőlő 1 véka búzát.

6. Minden szárazmalom 1 véka búzát.

7. Minden vízimalom 1 véka búzát.

8. Minden mesterség vagy kereskedés fizet 1 véka búzát.

9. Minden apánál lakó nős fiú fizet 1 véka búzát és 36 pengőkrajcárt.

* * *

Végre tisztelendő úr megkéretik, mondja tovább a tanács végzése, hogy az egyháztanács eme határozatát a nép előtt a szószékből hirdesse ki, gondnok úr pedig megbízatik, hogy az egyházi adónak e kulcs szerinti behajtását rögtön kezdje meg, s ezzel a birtokaránylagos adó fölötti minden viták a tanács által befejezettnek tekintetnek.

A tanács így elintézettnek tekintette az ügyet, de több tanácstag nem. Folyt az izgatás városszerte. A piacon, a malmokban, a kovácsműhelyekben egyébről sem folyt a szóbeszéd. Az esperes is tudomást szerzett a belső forrongásról, és hosszabb levélben kelt a birtokaránylagos adózási rendszer védelmére, és „szigorúan rosszallta, az egyház néhány tagjainak azon szűkkeblűségét, mely szerint ama rendeletnek ellenszegülve kötélességüket teljesíteni makacson vonakodnak, sőt másokat is ellenszegülésre ösztönöznek. Ezen esperesi levél további rendelete következtében az ismeretesebb ellenszegülők közül Füle Sándor és Cseh Ferenc azonnal a gyűlés elé idéztetvén, előttük az felolvastatott és megmagyaráztatott.” Ez sem használt. Az ellenszegülők magukat meggyőzni nem engedték, sőt kötelességeik teljesítését továbbra is megtagadták.

1857 januárjában már addig fajult a helyzet, a tanácsban - Dobos János felemlíti -, hogy az egyháztanács tagjai közül többen tettleg kimutatták, részint szóval kinyilatkoztatták, hogy az egyházi tanácskozásokban résztvenni nem akarnak. Beavatkozik a püspök is. Bizottság jön városunkba, hogy tárgyalás és meggyőzés útján rendezze a kérdést, és a felzaklatott kedélyeket lecsillapítsa. Ez sem használt.

1857. április 27-én újból tárgyalja a birtokarányos adózás, és az ebből keletkezett vitaanyagot a tanács. Dobos János előterjesztésében részletesen ismertette „azon 31 ellenszegülő” ténykedését, akik folyamodványukkal még a Helytartótanácsot is felkeresték. Az izgatás és szabotálás miatt a befolyt esztendei kivetésből 768 vft és 730 véka gabona nem folyt be. Dobos János kérte a tanácsot, hogy „addig is, míg a Helytartótanácstól válasz érkezend e baj orvoslására, minden hatalmában levő eszközzel igyekezzék az adóbehajtást szorgalmazni, s egyszer-79 -