Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
III. A Nagytemplom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE és ezután már csukni-nyitni, zárni lehetett. De itt szakítsuk meg a történetet, és térjünk vissza az egyház lelkipásztorának, Szabó Károly élettörténetének további elbeszéléséhez. A templomépítés gondjaival terhelt Szabó Károlyra kegyetlen végzet leselkedett. Szabó Károly katolikus paptársával, Bobory Károllyal együtt közreműködött Kossuth Lajos ceglédi lelkes és eredményes fogadtatásának (1847. szeptember 27) előkészítésében, s azután is egész szívvel csatlakozott a magyar nemzeti kormányhoz, „melynek rendeletéit bátran hirdette ki”. A véres abszolút uralom ellen egész lényében lázadozott, s heves természete és naiv hiszékenysége belevitte a Noszlopy Gáspár által Kecskeméten szőtt összeesküvésbe, melynek célja volt az 1852-ben Kecskeméten keresztül utazó I. Ferenc József császárt elfogni. Ezt a kalandos konspirációt idő előtt besúgták a hatóságnak, mely azután az összeesküvésben résztvevőket egymás után tartóztatta le. 1852. december 2-án csendőrök vették körül a paplakot, és egy napi kutatás után magukkal vitték a lelkészt siránkozó neje karjai közül. (Dobos János visszaemlékezései). Szabó Károly bebörtönzése után az egyháztanács mindjárt lépéseket tett kiszabadítása érdekében, de eredménytelenül. Mivel akkor az ilyen ügyek bolygatása veszedelemmel járt, az egyház hallgatólag várta a fejleményeket. Bár ebben Szabó Károly ellenségei is segítettek közreműködni, mert hiszen azt mondani sem kell külön ezen a helyen, hogy Szabó Károlynak templomépítésből kifolyólag sok haragosa és ellensége volt. Szabó Károlyt hivatalvesztésre és 15 évi várfogságra ítélték. Több társával együtt a josefstadti várba hurcolták, s a nagy építkezés is gazda nélkül maradt. * * * Az új lelkészt választó népgyűlés 1854. február 2-án zajlott le, s ennek győztese Dobos János óbudai lelkész lett. Az új lelkész kora tavasszal, Szent György napjának estéjén érkezett meg városunkba a paróchiára. Dobos János így írja le a fogadtatást: „Április 14-én, 10 nappal az új pap érkezése előtt az egyháztanács azt végezte szórul-szóra: a körülmények mellett semmi trakta. Nem is volt. Az üres, alig beterített asztalon egy bogrács húsra várták az új lelkészt. Nem várta senki, senki sem fogadta. E feltűnő hidegségnek oka a közelmúltban keresendő. A lelkész iránti szeretetet, bizalmat kioltották a nép szívéből, a régi nép új vezérei, a politikai térről leszorított néhány ügyvéd, vérbíró, kik a templomépítési pazarlások és mulasztások okát a lelkész nyakába varrták, azt a nép által megutáltatták. Majd, ha az új választott lelkész letörleszti az 53 ezer forintra rúgó adósságot, a lerombolt iskolát felépíti, majd akkor...! Egy sovány ügyvéd savanyú ábrázata fogadta, a kaput nyitó egyházfi és harangozó félittas üdvözlése várta. Ez volt az én bejövetelem, milyen lesz a kimenetelem.” Dobos János ideérkezése pillanatában már tisztában volt azzal, hogy milyen nagy és nehéz feladat vár rá ebben a városban. „A nagy templom-építés izgalmas, nyűgös és terhes öröksége maradt reá”. Különösen a birtokaránylagos adóztatás- 77
