Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

III. A Nagytemplom

Dr. Szomorú István

kész lova talpára üttetett, az alkuknál és mulasztott bejegyzéseknél eltűnt százak, ezrek eltakartalak, de egy pesti út költségei botránnyá voltak nagyítva. Bocsásd el Barnabást - írja a pesszimista lelkületű későbbi lelkipásztor - s feszítsd

meg ezt az embert, aki ilyen nagy fába vágta a fejszéjét”.

* * *

Igen, a lelkipásztor... Mindenért a lelkipásztor volt a felelős. Emlékezzünk meg hát néhány szóban az eklézsia lelkipásztoráról, Nánási Szabó Károlyról. Mikor Nagy István 1831-es nagy kolerajárványban elhalálozott, új lelkipásztor választásra gondolt az eklézsia. Úgy gondolták, hogy a népes gyülekezethez, a kiváló elődök sorába csak jó szónokot, kiváló képzettségű és a szolgálat gyakorlásában megfelelő jártassággal rendelkező pásztort kell választaniok. A választás egyhangúlag a szigetszentmiklósi prédikátorra, tiszteletes Szabó Károlyra esett. Levéllel fordultak hát az egyházkerület püspökéhez, s ebben a levélben azt írták, hogy ezen „tiszteletes férfiúnak mind hathatós szava, ékes szólása, tudománya és hallgatóihoz való alkalmaztatása” mindenben megfelel a ceglédiek igényének, s előadták azt is, hogy ezekre az érvekre való tekintettel nevezett lelkipásztort szeretnék Ceglédre választani. A püspök megértéssel fogadta a kérést, és így Szabó Károly Ceglédre került. Harminckét esztendős volt ekkor Szabó Károly, akiről azt is tudjuk, hogy jómódú családból származott, s atyja fülöpszállási ügyvéd volt. A gimnáziumot Kecskeméten, a theologiai és filozófiai tanfolyamot Debrecenben végezte. Nagyszalontán rektorkodott egészen rövid ideig, majd Halason lett káplán, s innen választotta meg a szigetszentmiklósi gyülekezet felkipásztorává, ahonnan pedig kiváló képességeinél fogva rövidesen a nagy ceglédi eklézsia élére került. Kétségkívül nagy tudású és kiváló képességű ember volt, mert az egyházmegye előbb főjegyzőjévé, majd tanácsbírájává választotta. Nagy birtokkal rendelkező nemes ember volt, aki a vármegye életében is jelentős szerepet játszott „táblabírói és kerületi képviselői minőségben”. A ceglédi református egyház múltjának tudós kutatója, S. Szabó József történetíró azt írja Szabó Károlyról, hogy „önálló gondolkodású, erős akaratú, ambiciózus ember volt. Ugyancsak ő állapítja meg azt is, hogy Hild József nagyszerű templomtervét a becsvágyó és nagyratörő ifjú lelkész inspirálta, s ő működött közre a terv készíttetésében és elfogadtatásában, mellyel mintegy a Pandora szelencéjét nyitotta meg, s ebből a bajok özöne zúdult őreá is és egyházára is”.

Szabó Károly arcának megrajzolásához hiányoznak a részletes adatok, a fennmaradt jegyzőkönyvekben csak elszórt és gyér adat maradt fenn arról, hogy milyen nagy munkát is végzett ez a fiatal, idegenből idekerült lelkész. Az ő lelkipásztorkodása úgyszólván teljes egészében a templomépítés körüli ügyek intézésével, a folytonos levelezéssel, mesteremberekkel való tárgyalásban, anyagi terhekkel való küszködésekkel telt el. A gondnok minden esztendőben változott, a főkurátor is csak egy-egy esztendeig maradt, a tanács tagjai is cserélődtek, de a lelkipásztor maradt évről évre, ő tudja a bajokat, a nyomorúságokat, az egyház anyagi ügyeinek kuszáit össze-visszáságát, s az ő szemében égett csak, mint tá- 72 -