Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
III. A Nagytemplom
Dr. Szomorú István Az általam példának felhozott „Kéregetési Könyv” negyedik oldalán Báthori Gábor akkori Dunamelléki püspök ajánló sorai olvashatók: Az első bejegyzés szerint a paksi evangélikus ekklézsia adott 36 krajcárt. Egymás után sorakoznak azután az eklézsiák, a dorogi adott 50 krajcárt, a kölesdi 2 forint 30 krajcárt, a szekszárdi 1 forintot, a simontomyai 30 krajcárt, stb. Útközben meglátogattak 56 gyülekezetét, s az eredmény 50 forint körüli összeget ért el. Mint érdekességet, megemlítem a csurgói református ekklézsiát, mely 1 forintot, az ötvös-kónyi eklézsia 35 krajcárt adakoztak, a böltskei református ekklézsia 1 forintot, „ugyanott a református prédikátor” 50 krajcárt adott, a paksi református ekklézsia 50 krajcárt stb. stb. Ezek az adatok eléggé mutatják, hogy milyen kicsiny adományokból épült ez a hatalmas templom. Ebben a könyvben például közel kétezer adakozónak a neve szerepel, s valamennyi 1, 2, 4, 10, 50, krajcárral. A gyülekezetek 50 krajcárral, vagy legfeljebb egy-két forinttal. De ugyan így van ez a többi „kéregető könyviben is. Bár szorgalommal és kiváló ügybuzgalommal teljesítették kötelességüket a gyűjtők, mégis alig volt számottevő eredmény. 1837-ben Pajor Antal a ceglédi Kaszinó-egylet alapítója, aki igen gazdag ember volt, ötös kamatra 25.000 váltóforint összegű kölcsönt ad az egyháznak, s a szegény gyermekeknek könyvvel való ellátása céljára 1000 forintos alapítványt tett annak ellenére, hogy nem volt református. Az állások építéséhez első alkalommal 1.500 szál vastag pallódeszkát rendeltek Szolnok városából, amit 1836 tavaszára szállítottak át Ceglédre. A kőműves pallér több alkalommal is panaszkodott beadványaiban, hogy a munkások késnek, nem jelennek meg a munkahelyen, rosszul és ímmel-ámmal végzik munkájukat. A tanács hasztalan hozza a szigorú intézkedéseket, annak nem sok foganatja lett. Ilyen büntetéseket szabhatott ki az elöljáróság: elmulasztott napszám helyett kettőt kellett tölteni, ennek is elmulasztása esetén a kettős napszám pénzváltsága 36 krajcár volt. Pesti út elmulasztása dupla fuvart jelentett, stb. Ennek ellenőrzésére a tanácsbeliek és a közlakosok közül bizottság neveztetett ki. A pénzügyi nehézségek ellenére is haladt a templomépítés, és az alapkőletételtől számított három esztendő alatt a falakat az előírt magasságig felhúzták. 1837. november 23-án kész volt a fal, s a koszorút két nap múlva bensőséges ünnepség keretében elhelyezték rajta. Az egyház elöljáróságát arra kérték az építkezésben résztvevők, hogy muzsikus cigányokat is fogadjon, s az ilyenkor szokásos áldomás költségeit is az egyház viselje. A kérést teljesítette a tanács, és a következő hétfői napon lezajlott az ünnepség. A kőmívesek ajándékot kaptak, s a felügyelő Heller József főpallér, aki nagy szorgalommal és ügybuzgalommal irányította a munkálatokat, külön 100 váltóforint jutalmat kapott. A következő évben már a párkányzatokat készítették el, s az építkezés folytatá- 64 -
