Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
III. A Nagytemplom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE „Méltóságos, Nagyságos, Fő Tisztelendő, Tekintetes, Tisztelendő, Nemes, Nemzetes, Uraink és Asszonyaink, minden Rendű és Rangú, Állapotú Kegyes Pártfogóink! Ezernyolcszáz harminc negyedik esztendőben, pünkösd havának 29-ik napján tűz támadt városunkban, és ez által templomunktól, tornyuktól, fiú és leányiskoláinknak egy részétől s több közönséges eklézsiái épületeinktől megfosztván, olyan ínséges állapotra jutottunk, hogy az abból való kiverekedhetést nevezetesen elpusztult épületeink helyébe újjaknak tzélarányos építtethetését, mi magunk ereje által éppen teljességgel nem reménylhetjük. Arról az útról és módról kellett tehát gondoskodnunk, melly az ollyan szerentsétleneken, mint mi, legjobban segíthetne. Folyamodtunk erre nézve leg alázatosabb kérésünkkel a Nagy Méltóságú Magyar Királyi Helytartó Tanácshoz, pártfogásért esedezve azért, hogy a több hozzánk hasonló szerencstéleneken gyakorlott Nemes Nagylelkűsége szerént minket is pártolni és legközelebb azt megengedni méltóztasson, hogy siralmas állapotunkat a Magyar Hazában levő Hitünk sorsosinak tudtára adhassunk és azokat illető segedelem nyújtásért felkeresvén, megkérhessük a ... a szövegből itt a hajtás kitörése miatt 4 sor teljesen hiányzik ... és különbség nélkül minden Hazánk Fiainál való megjelenhetésünket helybe hagyni, sőt azt sürgetni és legszentebb tzélunknak előmozdítására az Ország Tettes Polgári Törvényhatóságait is felszólítani méltóztatott. Ezen Kegyelmes Felső engedelemnek következtében bátorkodtunk immár Híveinket az egész Magyar Hazában széllyel küldeni, hogy élő szóval beszéljék el azt az ínséget, melly amaz eléggé megsirathatatlan napon reánk mély gyásszal nehézkedett, azután esedezzenek a mi szeretve tisztelt Hazánknak minden Rangú és Állapotú Fiai és Leányai előtt nevükbe azért, a mi valamint az igaz Keresztyénnek, úgy minden igaz magyarnak fő dísze és ékessége - a jóltevő Könyörületességért. Nem fognak ugyan ők semmit előadni ügyünk szerencsétlenségén kívül, mivel a könyörületességet gerjeszthessék, mert azt elbeszélni, hogy mi virágzó korunkban senkit vigasztalás nélkül magunk elől el nem botsátottunk, a szemérmetesség nem engedi. Fogadják tehát őket mindnyájann ehhez illő Könyörülő szívvel és ők bennek minket. Mi azon kívül, hogy Kegyes Alamisnáik már magokba is felmentek előre az Úr eleibe, emlékezetnek okáért, buzgó fohászkodásainkban azoknak Adóiért Isten előtt soha meg nem szűnünk, akik mély és örökös tisztelettel Maradunk Czegléden Ttes. Ns Pest Vármegyében, Mártius 15-i napján 1836. Méltóságos, Nagyságos, Fő Tisztelendő, Tekintetes, Tisztelendő, Nemes, Nemzetes Urainknak s Asszonyainknak, minden Rendű és Rangú és Állapotú, Kegyes Pártfogóinknak legalázatosabb szegény szolgái, a Czeglédi Helvétziai Vallástételt Követő Ekklézsia Elöljárói és Közönsége és annak mostani Lelki Pásztora: Nánási Szabó Károly.”- 63 -
