Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
II. A kistemplom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE lom tornyát, majd Gál Mocsi Mihály idejében kötötték össze a templomot a toronnyal. Utána jött Haraszti Benjamin (1813-1829), majd Nagy István.__ 1831-ben nagy veszedelem érte a várost. Még a töröknél is nagyobb és veszedelmesebb ellenség támadt a vidékre. S ez a kolerajárvány volt. A református egyház hívei közül mintegy 800 lelket ragadott el a szörnyű halál. Az elköltözöttek között volt a református lelkipásztor, Nagy István is, aki ekkor már egyházmegyei és egyházkerületi tisztet is viselt, só't tudományos képzettségénél fogva az egyházkerületi lelkészvizsgálati bizottság tagjaként is dolgozott. Helyébe a fülöpszállási származású nánási Szabó Károly került, akinek a lelkészkedése alatt alig pár esztendővel a dühöngő kolerajárvány után újabb hatalmas csapás érte a ceglédi reformátusokat. * * * A múlt század elején még nem volt laktanya vagy más katonai szálláshely a városban. A katonaság Cegléden is, mint nagyon sok más helyen az országban, magánházakban volt elszállásolva. Ez a körülmény igen sok súrlódásra, elégedetlenségre és panaszra adott alkalmat. Cegléden is nagy volt a katonaság miatt az elkeseredés, mert a beszállásoltak nagy terhet jelentettek a lakosságnak. Még az is igen nagy baj volt, hogy az összetűzések is napirenden voltak. De nézzük sorjában az eseményeket. Még a múlt század elején is országszerte igen gyakoriak voltak nádfedeles községeinkben és városainkban a hatalmas tűzvészek. Pest vármegye monográfiájában a községek történelmének áttekintése során a nagy tűzvészek egész sorát említik a szerzők. Úgyszólván egyetlen községe sincs az országnak, mely egy-két alkalommal ne semmisült volna meg jórészben vagy teljesen a tüzek következtében. A dunamenti Apostag 1825. április 27-én háromnegyed részben a lángok martaléka lett. 1799-ben Bogyiszló község legnagyobb része a tűzvész következtében elpusztult, de 1847-ben és 1868-ban is nagy tűzvészek pusztítottak a községben. Bugyiról is fel van jegyezve, hogy 1885-ben nagy tűzvész keletkezett a községben, és ennek következtében annak jó része leégett. Dunabogdány községben 57 ház égett le, és a református templom is elpusztult 1845-ben. 1849. június 24-én ismét tűzvész keletkezett, s ez alkalommal a római katolikus templom égett le. De a község alig épült fel, 1888-ban újból leégett 54 ház. Dunapatajon 1836-ban volt nagy tűzvész, míg Foktőn 1832-ben, mely esztendőben az egész község teljesen leégett. Kiskunlacháza 1840. május 1-jén majdnem teljesen leégett, s ez a tűzvész 1883-ban megismétlődött. Mogyoród községben, ahonnan őseink a templomépítésekhez a követ szerezték, már aránylag későn, 1900-ban volt nagy tűzvész. Szabadszállást 1796-ban pusztította el a tűzvész. 1864-ben Tápiósápon égett le 27 ház, 1869-ben Tápiósüly községet pusztította el jórészben a tűz. Kecskeméten egy sövénykémény kigyulladása következtében 1794- ben oly nagy tűz támadt, hogy 1000 ház pusztult el. 1818-ban ismét nagy tűz pusztított a városban. A görög temetőnél egy ház kigyulladván a nagy szél be-45 -
