Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

II. A kistemplom

Dr. Szomorú István

Vagyis magyarul: A Szentháromság Isten tiszteletére Mária Terézia királynő kegyelméből a budai apácáknak, mint földesuraságnak beleegyezésével építette ezt a templomot az elvett templom helyett a ceglédi helvét hitvallású ecklézsia 1754- ben. A kb. 15 x 15 centiméter nagyságú réztábla még a mai napig is megvan a ceglédi református egyház levéltárában.

k A templom a fundamentum-kő letételétől számított egy esztendő alatt készült el, és annak felavatása az alapkőletétel évfordulóján, 1754 karácsony havának 10. napján történt meg ünnepség keretében. Ezen az ünnepségen megjelent az egyházmegye püspökével, Csáti Dániellel az élén az egyházmegye valamennyi lelkipásztora egy-egy tanácsbélivel, azonkívül Nagykőrös és Kecskemét, valamint a közvetlen környékbeli falvak lakosai igen számosán összegyülekeztek, úgyhogy bizony a templom már a felszentelési ünnepélyen kicsinek bizonyult. Oly nagy volt a vidékről érkezők száma, hogy a ceglédiek teljesen kiszorultak a templomból, és abban csak a vendégeknek jutott hely.

A felszentelés így ment végbe: Az iskolás gyermekek kezdték most is az éneket: Az „El-, bémegyünk nagy örömmel” kezdetű dicséret éneklése közben kezdődött a templomba a bevonulás. Elől ment a püspök, feltárult a kapu és elsőnek a szent küszöböt átlépte Csáti Dániel. Őt követték lassú méltósággal a sákramentumi edényeket, és a sákramentumi jegyeket vivő lelkipásztorok. Az énekszó alatt megtelt a templom vendégekkel, közben az úrasztala is megtéríttetett. Az egybegyűlt hívek ajkán a kántor vezetésével felzendült a CXXII. zsoltár:

Örülök az én szívemben,

E kívánatos irt hallván,

Hogy mi bémegyünk ezután Az Isten lakóhelyébe.

Kapuiban mi Urunknak,

Mi lábaink megállónak,

Szent egyházunk szépen megépült Sok ékes épületekkel,

Holott szép polgári renddel Mindenféle nemzet egybegyűlt.

Az énekszó elhangzása után az idősebb prédikátor, Miskolczi Kerekes János emelkedett szólásra, és az Ezsaiás próféta könyve 6. részének 1., 2., 3., 4. versei alapján mondott épületes tanítást. Az idézett részt így hangzik: Látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben és palástja betölté a templomot, szeráfok állanak vala felette, mindenkinek hat-hat szárnya vala, kettővel orcáját fedé be, kettővel lábait fedé be és kettővel lebegett, és kiált vala egy a másiknak: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az Ó dicsőségével. És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltásnak szavától, és a ház betelt füsttel.- 36 -