Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
II. A kistemplom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE A templomból kint rekedt ceglédi híveknek pedig a lelkész lakása és a templom közötti térségben a gombai lelkipásztor, Sámbéki István hirdette az Igét az I. Mózes 28. rész 11-12. verse alapján. Az ünnepi istentisztelet végeztével kiszolgáltatták az úrvacsorát is. Mégpedig - hogy gyorsabban menjen - két lelkész osztotta a férfiaknak a két lelkész az asszonyoknak. A kenyeret a férfiaknak Bölcsi István tószegi, az asszonyoknak pedig Dancsházy József ceglédi lelkész, a bort a férfiaknak Szathmári Pál kecskeméti, az asszonyoknak pedig Vencsel István monori lelkipásztor osztotta. Az úrvacsora kiosztása után Simoni András kiséri lelkipásztor keresztelt, és ezzel az új templom felszentelése megtörtént. A keresztelésen három gyermeket, mégpedig Balogh Gergely István nevű fiát, Lesi Andrásnak András és Tóth Andrásnak János nevű gyermekét keresztelték meg. Házasságkötés nem történt, mert a felszentelési ünnepély adventre esett, s ebben az időben az adventi időszakban nem kötöttek házasságot. A templomi istentisztelet után Geszteli Pál házába mentek az eklézsia elöljárói a vendégekkel, és ott azok nagy becsülettel megtraktáltattak. A köznépnek a városházán volt megterítve. „Ezenkívül pedig minden embernek meg vala parancsolva, hogy a hozzája rendeltetett vendégekről” bőségesen gondoskodjék. így épült fel és így szenteltetett fel református őseink kistemploma sok fáradozással, de a kegyelmes Isten nagy segedelmével.__ 'Az új kistemplom felavatása után négy esztendővel, 1758-ban lemondott az öreg Miskolczi Kerekes János prédikátor. Helyét az eddigi másodlelkész, Dancsházy Nagy József foglalta el, aki a ceglédiek szívét nemes egyéniségével a legteljesebb mértékben megnyerte. A katolikusoktól visszakapott egyetlen 10 mázsa 93 font súlyú harangot ideiglenesen egy fából összeácsolt haranglábra akaszották fel, mivel a harang nagyon alacsony helyen volt, s a harangozás a városban nem hallatszott jól. Azon kezdtek gondolkozni, hogy mi módon építhetnének egy megfelelő magasságú tornyot az imaház mellé. írtak hát egy szép és terjedelmes kérvényt, s azt Dömjén Gergely közbenjöttével az 1758. esztendőben benyújtották a királynőhöz. Ebben a kérelemben a következő indokok alapján kérték a kőtorony építésének engedélyezését. Először is: nálunk a föld salétromos lévén, a faépítmény nem lenne tartós. Másodszor: a város határában van elég kő, míg a szükséges fát más városok határából kellene ide szállítani, s ez nagyon fáradságos és költséges lenne. A kérvény a magyar kancelláriától a pozsonyi Helytartótanácshoz küldetett avégre, hogy a vármegyétől és a budai apácáktól a véleményt kikéressék. Az apácák azonnal ellenvéleményt jelentettek be, és ügyvédjük, a már jól ismert Stupitzky János egy négy pontból álló véleményt terjesztett elő. Ezekben a pontokban agyafúrt mellébeszéléssel és ferdítéssel akarta az ügyvéd a toronyépítés ügyét megakadályozni. De nézzük sorra a pontokat. Az első pontban azt állí-37-
