Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
II. A kistemplom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE legnagyobb segítsége volt az a Dancsházy Nagy József, akit a ceglédiek Kerekes János mellé Helmeczi István volt püspök javaslatára választottak meg 1752-ben. Ez a külföldi egyetemeken tanult nagy tudású, vonzó egyéniségű lelkipásztor nagy népszerűségnek örvendett a ceglédi szent eklézsiában. A katholikusok - mint már az előző fejezetben is szó volt róla - vádaskodtak a két lelkipásztor miatt, mert azoknak csak egy prédikátor tartására volt engedélyük. A reformátusok beadványukban azt eró'sítgették, hogy nekik bizony csak egy „funges” lelkipásztoruk van, és „a másik csak kisegítő az öreg lelkipásztor mellett”, mert az előrehaladott életkora miatt a sok szolgálatot nem tudja ellátni. A két lelkipásztor irányítása mellett Szoboszlay Mihály főbíró is részt vett a templomépítésben, a felsőbb hatalmasságok között pedig Kostyán Imre vármegyei szolgabíró viselte szívén a ceglédiek ügyét, aki soknemű kérvényük intézése közben több alkalommal jóindulatú segítőtársunknak bizonyult. •1» H» »K A templom külső képéről alig tudunk valamit. A gyér feljegyzések és adatok alapján azonban ilyennek képzeletjük: a téglalap alakú templom hossza 11 öl, a szélessége pedig 5 ölnyi volt. Mindkét oldalán 5-5 ablakkal, a nyugati oldalon - a lelkészlakás felől - oldalajtóval. Hogy a templomnak a két végén vágtak-e ajtót, a fennmaradt rajzból nem tűnik ki. A templom fagerendázatos, deszka-mennyezetes, nyeregtetős, zsindellyel fedett, „farozatos” végű, igen egyszerű épület lehetett. Külsejében úgyszólván csak annyiban különbözött a város többi épületétől, hogy szilárdabbnak épült. A templomnak tornya nem volt, és 3 és fél öl szélességű udvara hatalmas terméskő kerítéssel volt körülvéve. A templom tehát, mely tulajdonképpen nem is templom volt, mert az egykorú okmányok mindenütt „oratóriumot”, imaházat emlegetnek, egy szigorúan körülkerített udvarban épült, és az az útvonalig nem is terjedhetett ki. Ebben az időben ez a rendelkezés országszerte általánosan kötelező erővel gáncsolta a reformátusokat. A református és evangélikus imaházak csak kerítés mögött, torony nélkül, elrejtve épülhettek. A templom belsejéről annyit tudunk, hogy dísztől és ékességtől mentessen fehérre meszelték. Elhelyezték benne azokat az ülő alkalmatosságokat, amelyeket az ősi templom elvétele alkalmával a királyi rendelet a reformátusoknak rendelt átadni. A hiányosságokat kijavították és pótolták. Az egyszerű szószéket és úrasztalt elhelyezték a főhelyen, ezzel a templom megkezdhette nemes hivatását. A templomnak volt egy nevezetessége is. A templom belsejében jónak látták őseink megörökíteni és emlékezetül feljegyezni a templom, illetőleg oratórium építésének engedélyezésére és az anyagiak előteremtésére vonatkozóan a következőket: IN HONOREM S S TRINITATIS EX GRATIA S MATTIS MARIAE THERESIAE REGÍN GHB ETC CVMCONSENV ETIAM DNAR TERR S MONAITVM BVDENS AB ECCLESIA CZEGLED HELV CONF ADDICT A HOCCE TEMPLVM . FUNDATVM ET AEDIFICATVM EST AO DNI1754.-35-