Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
II. A kistemplom
Dr. Szomorú István Az énekszó elhangzása után a református gyülekezet biztosítására és megnyugtatására Kostyán Imre szolgabíró ismételten felolvasta az uradalmi gazdatiszt és egyéb katolikus vezetők jelenlétében a királynő rendeletét. Azután a szabad ég alatt ugyan, de kedvező enyhe időben kezdődött az istentisztelet. Az idősebbik lelkipásztor, Miskolczi Kerekes János ugyanennek a zsoltárnak a 22., 23., és 24. verse alapján „igen dicséretesen és az alkalmatosság szerint tanított”. A textusnak felvett bibliai versek így hangzanak: „A kő, melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett. Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt. Ez a nap az melyet az Úr rendelt, örvendezzünk és vigadjunk ezen.” A tanítás után Csáti Dániel püspök a fundamentum-követ letette, és azt az Atyának, Fiúnak, Szent Lélek Istennek nagy nevében e szavakkal áldotta meg: „In nomine et ad glóriám Dei viventis, qui est trinus et unus, Pater, Filius et Spiritus Sanctus, pono lapidem hunc angularem s. fundamentum. Sit haec vera Domus Dei et porta coeli, det Deus incrementum per bona media ad finem perducat inceptum et stabiliat in aetemum. Amen. ” A kiásott alapban már felfakadt a víz is, de ez nem zavarta sem a püspököt, sem az egyházi és világi megjelenteket, egymás után sorra lementek, elhelyeztek egyegy téglát, s az alapkőre helyezett tálacskába pénzt tettek a kőművesek számára. A szertartás után Szalai János városi polgár köszönetét mondott a megjelenteknek, majd pedig a hivatalos kiküldötteket és a szomszéd községekből érkezett vendégeket a református családok magukkal elvitték házaikba és őket megvendégelték. Közebéd is volt az előkelőségek számára, melyen városunk akkori főbírája, Országh Mihály az eklézsia akkori kurátorával, Bátori Mihállyal együtt volt a házigazda. így fogtak az építéshez őseink. Isten templomának fundamentuma lassan kinőtt a földből. Tizennyolc nap alatt az egész eklézsia megfeszített munkájával elérték az alapokkal a föld színét. A munkát azonban ekkor az őszi idő előre haladása miatt tovább folytatni nem lehetett, úgyhogy az építkezést abba kellett hagyni s a „tél ellen fedéllel és deszkákkal béborogatták”, s úgy nyugodott egész tavasz kezdetig. Az 1754. esztendő kora tavaszán hozzáfogtak az építkezéshez, s a kőműves munkákkal egy időben az ács is megkezdte a tetőszerkezet készítését, s „mikorra a templom falai elkészültek, akkorára a teteje is kész vala, hét hetek alatt mind az egész teteje elvégződik.” * * * A templomépítő prédikátor Miskolczi Kerekes János volt, aki már ekkor 34. esztendeje hirdette itt az evangéliumot, mikor hozzáfogott az új templom felépítésének nagy és nehéz munkájához. Egészségében meggyengülve, és a rekatolizálással együtt járó sok zaklatással, valamint a templomelvétellel együtt járó sok izgalomban megfáradva, de az Úr ügyének szolgálatában egy pillanatig szellemi erejében meg nem restülve az építkezés energiaközpontja volt. Első és- 34 -
