Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

I. Az ősi templom

Dr. Szomorú István

meritumának mondának. Ezen kívül mellette volt még a templomnak az ő idejükben épült és ekkorra már megroskadozott sekrestye is.” Megmérték a templomot széltben-hosszában, a látottakat írásba foglalták és elküldték a királynőnek.

1752 Szent Mihály (szeptember) havának 22. napján Mártonyi Pál kanonok, Huszár István vármegyei viceispán, Kostyán Imre vármegyei szolgabíró, Huszár József viceszolgabíró Botka István helybeli plébánossal, Miskolczi János református prédikátorral és Csokonai József iskolamesterrel tüzetesen megvizsgálták a templomot, s ennek eredményét a következő öt pontba foglalták össze:

1. A templom szélessége a szent helyben (értsd a szentélyben), „amely egyedül csak az arhussal vagy bolthajtással különböztetik meg a többi épülettől”, vagyis az épület más részeitől, továbbá annak egyéb részében is 4 öl és 4 sukk. Hosszúsága pedig a szentélynek a bolthajtásig, mely a templombelső oldalán épült s ölnyi szélességű falakra támaszkodott, 6 és fél ölet foglalt el. A templom egyéb része további 11 és fél ölre terjedt ki. Tehát a templom egész hosszúsága 18 ölet tett ki, a szentély rész volt csak bolthajtásos, míg a templom egyéb része „csak festett deszkákkal vagyon megpadlásolva” - írta a helyszíni szemléről készült irat.

2. A templom dél felől való oldalához ragasztva talált a bizottság egy kápolnaforma épületet, amelynek hosszúsága (kelet-nyugati irányban) 3 öl, szélessége pedig 2 öl 4 sukkot tett. Ez az épület is bolthajtásos volt. Egyebet róla az írás nem említett.

3. A bizottság a templomépület katolikus jellegét is vizsgálta, s a szentély első részében, annak kőfalától napkelet felé gondolván 3 és félsukknyira az oltárnak közepe táján a föld színéig keresztformára kitetsző fundamentumot találtak, melynek hossza észak-déli irányban 1 öl 1 1/2 sukkot, szélessége pedig 3 ölet és 9 czollt tészen.

4. A kápolnaforma épület mineműségét is szorgalmatosán megvizsgálták, s találtak ott annak keleti végében, a középtájon, a „fa székek alatt egy fundamentumot, melynek is hossza észak-déli irányban egy ölet és (?) sukkot, szélessége pedig 1 ölet tészen.” Minden bizonnyal ez is valami elbontott oltár alapzata lehetett.

5. Megtalálta a bizottság a templom szentélyében befalazva annak az ajtónak a helyét, mely a sekrestyébe vezetett. „Szemeinkkel láttuk - írja a jegyzőkönyv -, hogy a sekrestyébe még mostan is, noha romladozásban, mindazonáltal egész látszik és csak fedél híjával vagyon.”

Bizony elmondhatjuk, hogy ennek a helyszíni szemlének a leírása mai szemmel nézve igen primitív és egyszerű, az épületről úgyszólván csak a méreteket tudjuk meg, de hogy maga az épület stílusában milyen lehetett, megállapítani nem tudjuk. Nem tudjuk, hány ajtó, hány ablak volt a templomon. Milyen volt a díszítése kívülről-belülről. Milyen oszlopfők, pillérek, lépcsők, kődíszek ékesítették. Nem tudjuk, hogy a katolikus jelleget hogyan és milyen mértékben változtatták meg a reformátusok.-22-