Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

I. Az ősi templom

A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE

A belső berendezést illetően sem tartalmaz a jegyzőkönyv adatot. A bútorzatról azonban van egy másik egykorú oklevél, melyet a templom elvétele napján a katolikus egyház ügyvédje adott a reformátusoknak, s ez azt tartalmazza, hogy a reformátusok milyen berendezési bútorokat vihetnek el a templomból. Ennek a levélnek az adatai alapján rekonstruálhatjuk bizonyos mértékben a templom belső képét.

A szószékről már megemlékeztünk. A katedra körül a templom napkeleti részében és a bolthajtás alatt is ülőhelyek (székek) voltak. Tehát a volt szentélyben is, a templomban is külön volt egy karzat a deákok (illetőleg az ifjúság) részére. Volt egy új, nagyobb karzat is, de hogy a két kar hogyan volt elhelyezve, nem tudhatjuk. Talán az oldalfalak mentén, s ekkor a templom háromhajós beosztású lehetett, talán emeletszerűen a templom szószékkel szemben levő végében, a nyugati főbejárat felett. Egyébként a templom egész belső tere ülőhelyekkel volt telerakva. A fennmaradt okmányok egyebet nem tartalmaznak.

A ceglédiek a maguk érveit nem tárhatták a bizottság elé, illetőleg azt a hivatalosan eljáró deputáció meg sem hallgatta, így jegyzőkönyvbe sem foglalta. A ceglédiek tudták, hogy a bizottság munkájának, illetőleg jegyzőkönyvének az lesz az eredménye, hogy tőlük a templomot rövidesen elveszik. Azért ismételten, hogy „lelkűk esmeretét mind az Isten, mind a város lakosai előtt mentté tehessék” contra inquisitio megtartását foganatosítani akarták a királyi rendelet értelmében. A környező községekben már szinte kivétel nélkül elvették a protestáns templomokat. Az ellenbizonyítás lefolytatására a vármegyéről lehozták saját költségükön 1753. év elején Kostyán Imre szolgabírót, aki jegyzőkönyvileg hallgattatott ki 27 ceglédi és Cegléd környéki személyt a templom múltjára vonatkozóan. A kihallgatott személyek között voltak nagykőrösi, kecskeméti, szentmártonkátai, gombai, abonyi és szecsői emberek, s közöttük több katholikus is, akik valamennyien egybehangzóan vallották, hogy „nemcsak, amidőn Bécs alá ment a török, hanem még az előtt is számos esztendőkkel Czegléd városában a lakosok kálvinista valláson levők valának s azon templomot, mely mostanában is birtokjokban vagyon, akkoriban is tartván és mint sajátjukban járván és módjuk szerint imádságaikat végezvén” - az övék volt.

Érdekesség okáért a tanúk neveit felsorolom:

1. Hollósi András esküdt 76 éves, ceglédi

2. Tar Pál 98 éves, ceglédi

3. Takács János 86 éves, ceglédi

4. Kontz Zsuzsanna 77 esztendős, ceglédi, özvegy,

5. Kiss Anna 76 éves, ceglédi,

6. Kovács György 89 éves, szentmártonkátai,

7. Üllei Kovács György 66 éves, szentmártonkátai,- 23 -