Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
I. Az ősi templom
Dr. Szomorú István pedig már az erőszak miatt az abonyi reformátusok is templom nélkül maradtak. Az első katolikus család ugyancsak 1713-ban került Abonyba, mégis a telepítések folyamán a katolikusok száma ott is erősen megduzzadt, akár csak Cegléden, úgyhogy már Abonyban 1737-ben önálló katolikus plébánia alakult, sőt rövid idő múlva, mint fentebb már említettem, Cegléd mint leányegyházközség Abonyhoz tartozott. 1740-ben kapták meg az abonyi katolikusok a protestánsoktól használt régi csúcsíves stílusban épített templomot, amely építészeti jellegzetességében, stílusában a ceglédi templomhoz volt hasonló. A visszaperelt templom azonban rövidesen leégett. Itt említjük meg, hogy az abonyi reformátusok a templom elvétele után azonnal hozzáláttak új templom építéséhez, s azzal már 1740-ben el is készültek, de ez a templom is rövidesen megsemmisült. A jelenleg is fennálló templomot az abonyiak 1786-ban kezdték, s abban elhelyezték előző fatemplomuk épségben megmaradt magyar stílusban készített szép karzatát, mely még a mai napig is megvan az abonyi templomban. A környékbeli falvakban és városokban ilyen volt a helyzet, s bizony a ceglédi reformátusokra is elkövetkezett rövidesen a megpróbáltatás időszaka. A Clarisszáknak kapóra jött a tiszttartó előterjesztése a templomépítés ügyében. Még pár évvel előbb a Clarisszák hajlandók lettek volna maguknak református segítséggel egy teljesen új templom építéséhez hozzájárulni, 1752-ben már az országszerte megváltozott helyzet következtében erről hallani sem akartak. A katolikusok csak megfelelő ok bekövetkezésére vártak, hogy a ceglédi reformátusok ellen erélyesen felléphessenek, és tőlük a templomot - akár mondvacsinált ürüggyel is - elvegyék. A Clarisszák ügyvédje - „bizonyos okmányokra” való hivatkozással - bizonyította, hogy a ceglédi reformátusok által használt templom valamikor a katolikusoké volt. Egyéb sem kellett. A földesuraság azonnal utasította a helybeli tiszttartót, hogy a templom eredetére és annak katolikus származására vonatkozólag adatokat gyűjtsön. Egy sajnálatos incidens az eseményeket még jobban meggyorsította. 1752 húsvét másnapján egy Bíró Mihály nevű pásztohai katolikus tanító, aki minden valószínűség szerint a templom eredetének vizsgálása céljából jött ide, bement a templomba, ahol e napon az akkori „oskolamester Csokonai József prédikált”. Már majdnem a prédikáció végére ért, amikor a „porticusban” (a templom oszlopcsarnokában) lévő asszonyok észrevették a „pápista mestert, s igen nagy zendülést tettenek”, mert az nem elégedett meg azzal, hogy a templom belsejét tüzetesen megvizsgálgatta, hanem felment a toronyba is, s ott a harangok feliratait nézegette, mint aki a latin nyelvvel is tisztában volt. A templomból kijövő legények hallván az eseményeket, annyira felháborodtak, hogy a tanítót a templom tornyából le akarták dobni. A kisbíró - név szerint Ungvári János - akadályozta meg a tanító toronyból való ledobását azzal, hogy egy Horváth János nevű polgárt küldött ki, s az vezette le a toronyból az iskolamestert minden sérelem és- 18 -
