Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
I. Az ősi templom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE után, visszajöttek a város volt földesurainak, a Clarissza-apácáknak a tiszttartói is. A felszabadult területeken megye-, sőt országszerte eró's rekatolizáló folyamat indult meg. A Duna-Tisza közén egy hatalmas és erőszakos katolikus földesúr, gr. Koháry István és a váci püspök, gr. Althan Mihály és ennek utóda, gr. Althan Károly tett legtöbbet a protestánsok minden eszközzel való elnyomása és a katolicizmusnak minden téren való előbbre vitele érdekében. A Clarissza apácák ragaszkodtak régi földesúri jogaikhoz: követelték a szolgáltatásokat, beleszóltak a város igazgatásába, erőskezű tiszttartókat küldtek Ceglédre, akik sok esetben még hatalmaskodtak is a néppel szemben: a reformátusokból álló városi tanácsnak olyan utasításokat adtak, hogy az azokat nem teljesítette szívesen, sőt az elkeseredés egy alkalommal nyílt ellenszegüléssel végződött 1738-ban, amikor a feldühödött lakosság bosszúja elől a tiszttartó kénytelen volt a városból elmenekülni. Újabb tiszttartó jött, aki újabb betelepítésekkel akarta a katolikusok létszámát növelni. Az 1740-es években dühöngő nagy pestis járvány után egy bizonyos Szalmaiszter (vagy más néven Suchmeister) Miklós nevű tiszttartó idejében annyira megszaporodott a katolikus jobbágyok száma, hogy rendszeres lelki életük ellátására már az egyházi szervezet felállítása is szükségesnek mutatkozott. Előbb csak leányegyházzá alakult, s az abonyi plébániához tartozott a gyülekezet. 1744-ben és 45-ben Abonyból egy ferencrendű szerzetes járt át ide. Előbb a szabad ég alatt, később pedig a jelenlegi katolikus paróchia helyén épített kis kápolnában szolgáltatva a szent misét és a szentségeket. A katolikus paróchiát 1746-ban állították fel. 1750. szeptember 22-én kelt panaszos levelükben a ceglédiek ajánlatot tesznek, hogy a katolikusokat - amennyiben templomot építenének Cegléden -, költséggel is, szekerezéssel a jó békesség és egyetértés kedvéért segítik. Ezt az ajánlatot Josepha de Schadik tudomásul vette az apácarend nevében, s ígérte, hogy ehhez az ajánlathoz ragaszkodik. * * * A katolikus hívek a tiszttartójuk vezetésével, több alkalommal is azzal a kérelemmel fordultak földesurukhoz, a Clarissza-apácákhoz, hogy számukra templomról gondoskodjék. Akkor már országszerte folyt a protestáns templomok erőszakos elvétele, bezárása és különféle ürügyekkel való elperlése. A rekatolizáló folyamat minden erővel és minden hatalommal elindult. Országszerte igen nehéz és küzdelemmel teljes napok következtek a protestánsokra. A mindenható nagybirtok ebben a században mondotta ki törvénnyé a gyakorlatban addig is többé-kevésbé érvényes „cuius regio eius religio”elvét. Cegléden a földesúr a Clarissza-apácarend volt, s ennek megfelelően az élet minden vonatkozásában hozzájuk kellett igazodni. Már 1724-ben erőszakkal elvették a szentmártonkátai, az alsónémedi, mogyoródi, szadai, sződi, veresegyházai és üllői református templomokat, 1740-ben
