Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
VII. A ceglédi református egyház harangjainak története
Dr. Szomorú István átadása, illetőleg átvétele jegyzőkönyvileg eszközlendő a harangok árából befolyó térítési összeg, mint új harangok beszerzésére és felállítására szolgáló külön alap gyümölcsözően és megfelelően kezelendő. A harangok átvételére 1916. augusztus 10-én került sor. Az átvételi jegyzőkönyvet az egyház részéről Takács József lelkipásztor, Fabianek Vilmos h. főgondnok, Füle János és Nagy Sándor egyháztanácsosok írták alá. Az átadott harangok súlya 4167 kilogramm volt, az érte járó összeg pedig 15.668 koronát tett ki. Az egyháztanács (amelynek ezen a nevezetes ülésen a következő tagjai jelentek meg: Farkas László, Kosik Sámuel, Varga András, id. Márta Ferenc, Zsengellér István, Zsengellér László, Boda Ferenc, Zsengellér Gyula, Nagy Sándor, Dely Károly, Dávid Ferenc, Kernács József, Dobos Ferenc, E. Tóth János, Fabianek Vilmos h. főgondnok, egyháztanácsosok és Dávid József egyh. Tan. Jegyző) a szeptember 3-án tartott ülésen hallgatta meg a jelentést a harangok átadásáról, s ekkor úgy határozott, hogy az érte járó kártalanítási összeget nem ajánlja fel a hadvezetőségnek, hanem azt mint az új harangok beszerzési alapját külön kezelni rendelte. A harangdíjakból eredő bevételek lecsökkenése miatt új harangvonási díjakat állapított meg az egyháztanács, mégpedig Énekszós halott után egyszeri harangozás 2 korona Könyörgés halott után 4 korona Könyörgéses és búcsúztatás halott után 6 korona Könyörgéses és búcsúztatós sírbeszédes halott után 8 korona Kántusos és gyászbeszédes halott után 10 korona Az öt harang közül tehát csak egyetlen egy harangja maradt a ceglédi eklézsiának. Ez megmaradt 11 és fél mázsás harang hívogatta mindennap imára a város református lakosságát. Az idők egyre nehezedtek. 1917 novemberében az orgona sípjait is lefoglalta a hadvezetőség, s ugyanekkor jelentette az egyház tanácsának a lelkipásztor, hogy valószínűleg az egyetlen megmaradt harangot is igénybe fogják venni hadi célokra. Erre azonban nem került sor. De ugyanebben az esztendőben, július hónapban a templom kupolájának rézlemezeit is leszedték, és azt is hadi célokra fordították. A bontási munkálatokat is Rónai János végeztette, aki az új tetőfedési munkálatokat is elvállalta. Mint érdekességet jegyzem meg, hogy ebben az esztendőben az egyház harangszójával nagy baj történt. Megcsappant jövedelmét úgy akarta pótolni, hogy 11 esztendei szolgálat után feltörte a templomi perselyeket, és azokból az adományokat kiemelte. Az eset kitudódott, s a harangozónak azonnal távoznia kellett. 1919. esztendő tavaszán egy Csóka Lajos nevű harangöntő ajánlatot tett az egyháznak, hogy az elrekvirált harangok helyett műanyagból önttessen vele harangokat, de az egyház vezetősége az ajánlattételre nézve kimondotta, hogy egyelőre harangokat nem öntet. Az egyháztanács eléggé előrelátó volt. 1919. június l-ével a kommunista városparancsnokság a harangozást itt is betiltatta, mint ahogy abban az időben az- 146 -
