Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

VII. A ceglédi református egyház harangjainak története

A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE ország más városainak templomaiban sem volt szabad harangozni. Elnémult hát az egyetlen megmaradt harangnak a szava is, s a tornyokban nagy, néma csend lett. Csak szeptemberben, a román megszállás idején engedte meg a megszálló csapatok parancsnoka az „isteni tiszteletre hívó, valamint a haláleset alkalmával szokásos gyászharangozást.” * * * Amint a viszonyok konszolidálódtak, az egyház vezetősége egyik legfontosabb és legkedvesebb kötelességének tekintette azt, hogy az ágyúkká öntött harangok he­lyett új harangokat önttessen. Erre aránylag elég rövid idő múltával sor is került. Az egyházközösség presbitériumának 1924. évi január 27-i és folytatólagosan február 1-jei ülésében hozott határozata értelmében a háborúban elvitt harangok helyett újaknak a készíttetése határoztatott el. A presbitérium kimondta azt, hogy az új harangok lehetőleg ugyanolyan nagyok is legyenek, mint azok, amelyeket a haza oltárára feláldozott annak idején az egyház, és amennyiben lehetséges, a hangjuk is ugyanolyan legyen. Olyan értelemben határoznak, hogy a budapesti Slezák László harangöntő céget bízzák meg a harangöntés munkálatainak lebo­nyolításával. A cég ajánlatában kötelezettséget vállalt arra, hogy az öntendő új harangokat kilogrammonként 28 kilogramm búzáért, vagy annak mindenkori tőzsdei középáráért hajlandó megönteni. A harangok előállítási költsége 13 és fél vagon búzaértékre rúgott. A szerződést február hónapban megkötötték. Az ezen szerződésben lefektetett költségek fede­zésére az egyházközség egy új adónem kivetésével próbált fedezetet találni. Ek­kor vezették be a harangpótadót, mely egyszeri rendkívüli egyházi pótadó volt, s a kulcsa a következőkben állapíttatott meg: 1. a személyadó után személyenként 10-10 kg búzát, 2. a készpénz állami adóalap után pedig ennek a négyszeresét, 3. a búzaföldadó-alap után pedig ennek 25%-át. A május hó 11-én tartott ülés már a harangok konkrét kivitelezésének kérdésé­vel foglalkozott. Ezen az ülésen Takács József lelkipásztor előterjesztette javasla­tát az öntendő harangok feliratát illetően, a presbitérium a javaslatot az alábbi szöveg szerint fogadta el: A legnagyobb harang felírása az egyik oldalon ez: „Az 1914-1918. Években lezajlott világháborúban a haza védelmére önként felajánlott nagy harang helyett készíttette a ceglédi református egyházközség Isten dicsőségére az 1924. évben.” A harang másik oldalán pedig ez a felírás olvasható: „Nagyobb adományokkal járultak a harang költségeihez: Takács József lelkész, Dr. Dobos Sándor főgondnok, Ágai Ferenc, Füle Sándor, özv. Unghváry Lászlóné és Végh Sándor. Hirdesd egyházunk erejét, hazánk feltámadását, nemzetünk örök életét.... Te benned bíztunk eleidtől fogva. ”- 147 -

Next

/
Thumbnails
Contents