Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
VII. A ceglédi református egyház harangjainak története
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE az összes kiadás 7.710 korona 21 fillér, mely elszámolást az egyháztanács jóváhagyólag áttekintés végett kiadni s annak jelentéstétele után az egyházi levéltárban elhelyezni rendeli”. A régi nagy harangot a nép „Monyokénak nevezte. Hogy a név honnan ragadt a harangra, nem tudom, de tény az, hogy ezen a néven ismerte a város öregjefiatalja. Ennek a harangnak a nyelve 1913. október elején eltört, s a harangnyelv elkészültéig ez a harang nem szólalhatott meg. Még érdemes megjegyezni azt is, hogy 1910. december 4-én a főgondnok indítványára elhatározta a tanács, hogy ezen túl a befolyó harangdíjak 5%-át évenként tőkésíti „harangalapra”, és azt gyümölcsözőleg kezeli. Ebből az alapból azonban idők folyamán nem lett semmi. ik * * A harangöntés után alig telt el pár esztendő, kitört a világháború. A hadüzenet napján öt harangja szólt a ceglédi református egyháznak. Telt az idő, a háborús esztendők is gyorsan tovább peregtek, s 1915. augusztus 1-jén az egyháztanács már határozatilag mondja ki, hogy az egyházi felsőbb hatósága felhívására - nélkülözhető - harangjait azonnal a hadvezetőség rendelkezésére bocsájtja. Egy hónap múlva Takács József már részletes kimutatásban terjeszti fel a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz az egyház harangjaira vonatkozó legszükségesebb adatokat. Ez a kimutatás ilyen adatokat tartalmaz az öt harangra vonatkozóan: A legnagyobb harang 32 mázsás, mely 1864-ben öntetett, nagyságra második all mázsa 58 kilós, az úgynevezett öregharang, mely ezt a nevet azért kapta, mert a legrégibb harangércből lett öntetve, a harmadik harang az 1863-ban újra öntött 1766-ból származó harang, melyet a nagy aszály emlékezetére öntettek át a ceglédiek, s nagyságára negyedik harangot 1834-ben öntettek a templomégés után, míg végül az ötödik a kis harang-csengettyű volt, melyet készen vásároltak annak idején Eberhard Henrik pesti harangöntőtől. Takács József a harangok fémkeverékét ismeretlennek mondja, s csak annyit ír róla, hogy a harangok „úgynevezett nemes harangfémből készültek”. írja jelentésében azt is, hogy különös jelentősége egyik harangnak sincs, de a ceglédi reformátusoknak mindegyik különösképpen becses és drága értéket képvisel, mert az egyik a protestáns üldözés szomorú korszakára, a másik a nagy aszályra, s a harmadik a tűzvészre, a negyedik a hívek békés egyetértésére emlékeztetett hangjával mindenkit ebben a városban. Rövidesen Takács József lelkipásztor a presbitérium elé terjesztette az egyházkerület püspökének leiratát, mely a harangoknak hadicélokra való igénybevételéről szól. A leirat szerint a harangok átvételét az illetékes katonai parancsnokság fogja eszközölni oly módon, hogy a leszereléssel és átvétel keresztülvitelével egy tisztet, egy népfelkelő mérnököt, vagy katonai hivatalnokot fog megbízni, s a harangok leszerelésével megbízott vállalkozó kötelessége lesz a harangok leszerelése közben az épületen okozott károknak saját költségén a katonai parancsnokság által meghatározott időn belül eszközlendő helyreállítása. A harangok- 145 -
