Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

VII. A ceglédi református egyház harangjainak története

Dr. Szomorú István

A gyülekezet tagjai leginkább temetések alkalmával harangoztattak. A harangvonási díjak azonban sok esetben elmaradtak. Ezért 1830. november 8-án hozott határozatában az egyházi tanács - mert sokan nem fizettek a harangvonásért, s mert egy halottért való fizetés mellett két három halottat temettek el minden fizetés nélkül - olyan értelmű végzést hozott, hogy akik a harangozásért fizetni nem akarnak, azoknak halottjaik ne temettessenek el együtt azokéval, akik fizetnek a harangvonásért. E határozat értelmében a rektor professzornak is szigorúan meghagyták, hogy a jövőben ne adjon éneklőket a harangvonásért nem fizetőknek akkor, amikor azok temetkeznek, akik fizetés mellett harangoztatnak. Másodszor, hogy a funerátoroktól megkérdezze és feljegyezze, kívánna-e és hányszor halottjukra harangoztatni. Ezt ellenőrizendő ő maga is jegyzéket vezessen, s azt hasonlítsa össze a curátor könyveivel.

Mint érdekességet említem meg még azt, hogy 1827-ben a harangozó fizetése a következő volt:

Készpénz

30forint,

Búza

50véka,

Kaszáló helyett

50forint,

Az óra igazgatásáért

8forint,

Faggyú

10forint,

Szalma

1öl.

Az 1827. évi június 24-én tartott gyűlés azt határozta, hogy a harangozó fizetése minden halotti harangvonástól 2 garas legyen váltócédulában.

* * *

1834-es nagy tűzvész alkalmával a református templom is porrá égett. A toronyban is kiégtek a tartógerendák, járomfák, s lehullottak a harangok is.

A levéltárban találtam egy „Egyezség-levelet”, mely 1834. június 23-án lett keltezve, s amelyben Éberhard Henrich pesti polgár, harangöntő mester arra kötelezi magát, hogy „a tiszta és legjobb minőségű ércekből öntendő harangoknak, valamint a hozzájuk megkívántaié ércperselyeknek fontját, nettó megmérve, a munkabérrel együtt 1 forint 39 krajcáron fogja számítani”. Vállalta továbbá azt is, hogy az „ócska harangérc fontját 1 forint 9 krajcárba” számolja. Az egyezésben azt is vállalta a harangöntő mester, hogy az új harangokat a régi harangérc felhasználásával fogja elkészíteni. Az egyezséglevél harmadik pontjában vállalta a mester, hogy a haranghoz tartozó koronát jól kiszáradt keményfából, továbbá a szükséges vasalásokat is, amennyiben az ócskák az új harangokra nem alkalmazhatók, el fogja készíteni. A szerződés elmondja végül, hogy a harang ütője úgy fog beszereltetni a harangba, hogy azt abban forgatni lehessen. Nevezetesen, ha a harang egyik oldala az állandó használattól megkopna, akkor az ütőt úgy lehessen fordítani minden költség nélkül, hogy az a harangnak egy még érintetlen részét verje harangozás közben. S végül a negyedik pontban a szokásos 1 év és- 140 -