Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
VI. A Felszegi templom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE így indult meg a templom, illetőleg akkor még gyülekezeti háznak nevezett kultuszi hely építkezése. 1947. szeptember 10-re, tehát kb. egy hónap leforgása alatt Szabó István mérnök presbiter elkészítette a terveket is, s azokat az egyházközség presbitériuma 149/1947. sz. határozatával 1947. szeptember 10-én elfogadta. A terv egy 25 méter hosszú belvilágú és 10 méter széles nagy teremnek, gyülekezeti háznak az elkészítését oldotta meg. A tervek később bizonyos mértékben módosultak, és templommá szépültek. Már az eredeti terv is a nyugati oldalon a főbejárat mellé tornyot, a belső térben a főbejárat fölé karzatot, a kelti oldalon árkádsort, annak déli végébe lelkészi és gondnoki hivatali helyiséget, északi végébe - a gyülekezeti házhoz építve - tanácstermet, diakónisszaszobát és konyhát akart megvalósítani. A fő cél azonban egyelőre a nagy helyiség megépítése volt. A gyülekezet vezetősége minden erőfeszítését erre összpontosította. A város által adott tégla elszállítása rövid idő alatt megtörtént. A fogattal rendelkező gazdák mellett Dávid Sándor fuvaros bonyolította le a szállítást. Közben pedig folyt a gyűjtés a nyugati egyházrész területén kívül a nagytemplomi és az újvárosi egyházrészek területén is. A szeretetnek és a ragaszkodó hűségnek számtalan ékes bizonyságát szolgáltatták ezek a napok. Pontos számadatok nem állnak rendelkezésünkre, mert ebben az időben az egyházrészi adminisztráció még nem volt megszervezve, s az iratok és számadások jelentős része az egységes egyház irattárában maradt rendezetlen s áttekinthetetlen állapotban. Néhai Zámori László presbiter látta el a pénztárosi teendőket, s az ő hűséges szorgalma abban az időben áldás volt az egyházrész anyagi megalapozásában. Közben államsegély iránt is elment egy kérvény a vallás és közoktatásügyi miniszterhez. Ebben a kérvényben ilyen sorokat olvashatunk: „Híveink eddig több mint 13.000 forintot adtak össze templomépítés céljára. Az utolsó fillérjüket hozták el sok esetben. A gyűjtés tovább folyik, és a gyülekezetünk áldozatkészsége csodálatra méltó, s a legnagyobb tiszteletet érdemli. Azonban ez az összeg, mely rendelkezésünkre áll, csekély hányadát sem adja annak az összegnek, amely ma egy gyülekezeti ház felépítésére elégséges. Ezért tisztelettel kérjük Miniszter Urat, szíveskedjék számunkra gyors segítségképpen azt a legmagasabb összeget utalványozni, amely csak lehetséges.” Az építkezés úgy indult, hogy csak 800 forint volt az egyházrész kasszájában. Ehhez jött két hónap leforgása alatt 100 ezer tégla és 13.000 forint önkéntes adomány. Bizony, Isten dolgai és pénzügyei csodálatosak. 1947. szeptember 27-én a lelkipásztor meghívja az egyházmegye esperesét, hogy az alapkőletételi ünnepélyen jelenjék meg, három nap múlva pedig, szeptember 30-án az egyházrész vezetősége aláírja a Povázsai József és Máté Bálint építőmesterekkel kötött egyezséglevelet, melynek értelmében nevezettek az összes falazási és földmunkák kivitelezését vállalják 18.620 forint összegért, a költségvetési részletezés szerint. Tekintettel arra, hogy az egyháznak ebben az időben ez- 129 -
