Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

I. Az ősi templom

Dr. Szomorú István A templom ügyében 1752-ben felvett tanúvallomásában Tar Pál 98 éves tanú azt vallja, hogy ő „atyjául is, hajdani Tar István túl, ki is 110 esztendős korában halálozott meg, azt hallotta, hogy még azon hajdani időben is Czeglédi városá­nak lakosai mind Kálvinisták voltak légyen”. Vallja azt is Tar Pál, hogy a templom „sindeles” volt Cegléd második pusztulása idején, 1559 körül, amikor is öt esz­tendeig pusztán állott a város és a templom, mert a lakosok elmenekültek. Vissza­térés után, bár a templomnak igen „avitt födele lévén falai épek valának, még a vakolás is kívülről, belülről meglévén rajta, a bolthajtásnak nem látozatván sem­mi hibája, még székek is lévén benne”, első gondja volt a lakosságnak, a templo­mot rendbe hozni és használható állapotban helyezni. Később az időjárás viszon­tagságai miatt a bolthajtás egy része beomlott. Azt famennyezettel pótolták, s csak az úgynevezett „szentély” feletti rész maradt bolthajtásos. * * * Hogyan lett ez a Nagy Lajos király idejében épült és a Szent Kereszt feltalálása emlékére felszentelt római katolikus templom református őseinké? A templom a római katolikus egyház protokollumának feljegyzése szerint 124 esztendeig volt katolikus templom. Azt, mint fentebb mondottuk, Nagy Lajos király idejében minden bizonnyal a Clarissza apácarend építette a már 1350 kö­rül épített Szent Anna kápolna mellé. A templomban katolikus hitelvek és szertartások szerint dicsérték Istenüket a régi ceglédiek, s nagy veszélyek idején katolikus himnuszokban hívták benne se­gítségül Máriát és az egyház szentjeit, míg végre a mohácsi vész körüli időkben Ceglédre is eljutott a híre az új tanításoknak. Cegléd a nagy átmenő utak mentén feküdt, itt ágazott el az út Debrecen, Szeged és Temesvár felé. A lakosok marha­kereskedéssel és tőzsérkedéssel foglalkoztak. Az új idők új eszméi a ceglédiek szívében is hamarosan jó talajra találtak. A török hódoltsággal egy időben kezdett terjedni városunkban is a reformáció tanítása. Az első magvetők neveit alig ismerjük, de azt határozottan tudjuk, hogy 1545 körül itt már szervezett református gyülekezet volt. A városnak valamennyi lakosa papjával együtt magáévá tette az új tanítást, s fokozatosan elhagyta a katolikus hitelveket, azután a szertartást is. Az áttérés munkájában jelentős sze­repe volt egy bizonyos Balázs nevű katolikus papnak, aki maga is reformátussá lett. Az új hitre való áttérés belső zavarok nélkül, egy hosszabb és természetes folyamat következményeként állott elő. A szomszédos Kecskeméten egy ideig közösen használták a templomot a re­formáció hívei és a római katolikusok, de úgy látszik, túl sok szóbeszéd, szitok és egyéb egymáshoz való szó esett „e kétféle nép között”. Már 1564-ben, tehát a reformáció terjedésének első időszakában megállapodtak abban a kecskemétiek, hogy az öreg templomot a katolikusoknak engedik át, és egymás szidalmazását megtiltják, s a reformátusok fából építenek maguknak templomot. Hasonló a helyzet Nagykőrösön is. Az első időkben ugyanazon templomban- 12 -

Next

/
Thumbnails
Contents