Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
I. Az ősi templom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE tartja istentiszteleteit mindkét vallásfelekezet, előbb a római hiten lévőit, azután a protestánsok. Később kétfelé rekesztették a templomot, s mindegyik fél a maga elkülönített templomrészében tartotta az istentiszteletet, illetőleg a misét. Körülbelül egy évszázadig tartott ez az állapot, amikor 1668 körül a „pápista atyafiak mind azon voltak, hogy amazokat megcsúfolhassák, ezért némely bolond ifjak egy döglött kutyát vittek be a templomba, azt tették a református prédikátor székibe”. Ennek a cselekedetnek az lett a vége, hogy mivel a reformátusok nem tudták pontosan megállapítani, hogy tulajdonképpen kik is csúfolták meg istentiszteleti helyüket, „összeháborodtak” a katolikusokkal, s utoljára „vasvillára, dorongokra és rakoncákra rohanván egymást igen megsebzették”. Az események után nagy hitvita is zajlott le Kőrös városában, s ennek eredményeképpen sokan áttértek a református vallásra. Mivel így egy hitet követők lettek, egymással összebékéltek, és mint atyafiak egymást szeretők lettek. Cegléden a hívekkel együtt a római katolikusnak felszentelt templom „áttért” és lett a református gyülekezet temploma, ami természetes folyamat volt. Az volna a csodálatos, ha ez nem így történt volna. Éppen ezért teljességgel valószínűtlen a római katolikus egyház régi latin nyelvű protokollumának ez a feljegyzése: „Ezt az eklézsiát, mint a nyomozások kiderítették, 1526-ban a katolicizmusra is veszedelmes mohácsi csata után először az ágh. hitvallásúak, azután pedig Kálvin kövei erővel és hatalommal foglalták el, s miután a megrémült katolikusok papja elűzetett, ennek a szektának számos követője akadt.” E megjegyzéssel kapcsolatban S. Szabó József, a református egyház múltjának neves kutatója megállapítja, hogy a történelmi adatok - bár a protokollum följegyzése bizonyos kutatásokra hivatkozik -, ezt a nézetet nem támogatják, mert a reformáció általában szellemi fegyverekkel és nem külső erőszakkal hódított. Azt megtették egyes hatalmaskodó főurak, hogy külsőképpen a reformációhoz csatlakozva birtokaikon üldözték a nekik nem engedelmeskedő plébánosokat, de a nép nem kelt fel papjai ellen, és nem űzte el azokat. Cegléden különben a katolikus egyház papja, Balázs pap is közreműködött a reformáció tanainak terjesztésében és földesúri erőszakoskodás Cegléden már azért sem történhetett, mert itt a Clarissza apácarend volt a földesúr. * * * 1545 körül, amikor itt Szegedi Kis István volt a prédikátor, már a reformációhoz átpártolt lakosság a templomot megfelelően átalakította, s ezzel a volt katolikus templom történetének egy új és dicsőséges szakaszába lépett. A templom protestánssá lett, sőt közelebbről most már a helvét hitvallást követő reformátusoké lett, s a ceglédi református szent eklézsia birtokában is volt összesen 210 esztendeig. A két évszázad sok megpróbáltatást és sok vihart hozott és vonultatott el a város felett. A török hódoltság nehéz és küzdelmekkel teljes időszaka volt ez. Ebben az időben a templom több alkalommal megrongálódott, sőt talán oly sú- 13 -
