Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
VI. A Felszegi templom
Dr. Szomorú István A második világháború után az események meggyorsultak, s igen rövid idő alatt - a tömegek igénylése és kényszerítő óhajtása nélkül is - megszületett 1949. év május 1-jével az egyházközségesítés. Három önálló részre osztódott az egységes ceglédi gyülekezet, lelkészt is választott, s a legnehezebb anyagbeszerzési körülmények között is kiparancsolta Isten a Maga imádásának hajlékához a téglát, a meszet, a betont, a pénzt, a munkaerőt. De lássuk sorjában az eseményeket. 1946. október 12-én a kanonika vizitációt tartó Jóba József esperes bejelentette, hogy az egyházkerület úgy döntött, hogy a nyugati egyházrész lelkipásztori állását be kell tölteni. A presbitérium 27 szavazattal 13 ellenében az azonnali betöltés mellett foglalt állást. 1946. november 7-ére összehívott presbiteri gyűlésen ismerteti dr. Füle Benjamin főgondnok Jóba József esperes levelét, melyben azt ajánlja, hogy a nyugati egyházrész lelkipásztori állását szeretettel, békességgel és. egyetértéssel töltse be. A presbitérium 41 igen szavazattal 18 ellenében Kőváry László segédlelkészt hívja meg. A presbitérium meghívása ellen az ellenpárt ellenakciót indított, s így a gyülekezet választás útján döntött az egyházrész lelkipásztori állásáról. Az 1946. december 12-én lezajlott választás alkalmával Kőváry László jelentős szavazattöbbséget kapott. 1947. január 19-én a Nagytemplomban ünnepélyes istentisztelet keretében beiktatja Jóba József, a kecskeméti egyházmegye esperese Kőváry Lászlót, az akkor még nyugati egyházrésznek nevezett közösség lelkipásztorává állásába. Ekkor már több mint 6 esztendeje szolgált Kőváry a ceglédi gyülekezetben, mint segédlelkész. Ismerte az egyházközségesítés vajúdó születési fájdalmát, s háború utáni idők lázaktól borzongó nehézségeit. S a fogságból alig hazaérkezett lelkipásztor bemutatkozó beszédének alapigéjéhez híven az elégséges kegyeletben bizakodva, s tudva azt, hogy Isten ereje erőtlenségek által végeztetik el, hozzáfogott gyülekezetét szervezni és templomot építeni. Az egyházrész tagjaihoz intézett első körlevelében így ír: „A jelenleg használatban levő istentiszteleti helyiség több szempontból alkalmatlan. Osztályteremnek épült és nem istentiszteleti helyiségnek. Egészen addig, amíg terv szerint intenzív egyházi élet az egyház területén a lelkipásztori állás betöltésével meg nem indult, ezt a helyiséget csupán azok a beteg, idős testvéreink látogatták, akiknek nagy nehézségekbe ütközött a templomot megközelíteni. 1947. január 26-án - a lelkipásztori bemutatkozó szolgálat napján - a helyiség máris szűknek bizonyult. Az iskolapadokat átmenetileg székekkel és hosszú padokkal cserélte fel a gyülekezet vezetősége, de a 180-200 ülőhely is kevés. Istennek hála érte.” ... „A hely sem alkalmas arra, hogy egy ilyen nagy egyházrész központja legyen, mivel a nyugati egyházrész központja nem a IX. kerületi iskola, hanem a Felház utca és a Pesti-út vidéke. Itt kell egy tágas, kimondottan istentiszteleti és gyülekezeti céloknak megfelelő helyiséget szerveznünk, templomot építenünk a legrövidebb- 126 -
