Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
VI. A Felszegi templom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE VI. A FELSZEGI-TEMPLOM A Felszegi templom történte az egyházközség életének történetével azonos. Úgyszólván egy napon születtek, s majdnem ugyanaz a peresbitéri ülés tárgyalta mindkettő keletkezésének fontos tényét. Az egységes négyszázéves ceglédi református egyházközség a felsőbb egyházhatósági intézkedések, rendeletek, sürgetések következtében már a harmincas évek végén egyházrészekké szerveződött. Előbb az újvárosiak választottak lelkipásztort, s kezdtek a nagy egységen belül bizonyos korlátolt lehetőségek között mozgó önálló életet.. Az egyházrészek a közös egységes presbitérium és elnökség irányítása alatt állottak. Az egyházrészi tanácsnak csak missziói szerepe volt, fontosabb anyagi ügyekben határozatot nem hozott. A Felszegi egyházközség területén csak az egyházrésszé szerveződés korszakában kezdtek - előbb nagy ünnepek alkalmával, később pedig már rendszeresen, de csak vasárnap délelőttönként - istentiszteletet tartani. Az istentiszelet a nagyon jól kiválasztott helyen épült, úgynevezett IX. kerületi iskolában volt állandóan. Később a téli időszakban ugyanitt hetente egy alkalommal bibliaórát is tartottak. Az istentiszteleteken 35-40-50 személy jelent meg, a bibliaórákon pedig 15-20-25 személy, főként idősebb asszonyok. * * * A nyugati egyházrész területén a hívek körében az egyházközséggé válás még annyira sem élt, mint az újvárosiakban. A földrajzi zártság és a tájegység teljes hiánya miatt - s mert a főútvonalak sem képeztek ennek az egyházrendnek a területén központi kristályosítási pontot -, s a hívek a legtávolabbi részeken is a Nagytemplomot érezték igazi lelki otthonuknak, helyette nem igényeltek más kultuszi helyet. A nyugati egyházrész négy IX. kerületi presbitere, az áldott emlékű Lakos József, a már ugyancsak temetőben pihenő Varga András és Zámori László, továbbá a még élő id. Kárteszi János beszélgetett csak arról, hogy a túlnyomórészben református IX. és X. kerületi egyháztagokat külön egyházközségbe kellene szervezni, s építeni kellene templomot, és papot is kellene választani. Különösen a legszerényebb és a legcsendesebb, de legkövetkezetesebben és legszívósabban fáradozó Lakos József lelkében élt ennek az eljövendő korszaknak a képe.- 125 -
