Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
III. A Nagytemplom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE lekezettel szemben levő falra művészi kivitelű szép festmény került, melyet Tiszavölgyi Kornél helybeli festő készített. A búzakalász és szőlő koszorúba foglalt nyitott Szent írás felett ez a felírás volt olvasható: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” A koszorú szalagjának felírása ez: „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd”, s végül a kép alsó részén a következő felírás: „1936. augusztus 6. emlékére”. * * * A presbitérium több ülés után úgy határozott, hogy elfogadja a biztosító társaság által felajánlott 90.000 pengőt, és a templomot ezek után a saját felelősségére és a tervek bizonyos megváltoztatásával úgy építteti fel, ahogy akarja. A terv az volt, hogy egy belső vasbetonból készült kupola épüljön, s a dobfal is magasíttassék meg egyrészt azért, hogy a kupola „nyomott” képe megváltozzék, másrészt azért, hogy a belső térben a hatalmas ívek minél jobban érvényesülhessenek. Hosszas viták és tárgyalások indultak. Előkerültek az egyház levéltárából a régi tervrajzok; többek között Balázs Ernőnek egy rajza is, melyet 1835-ben az ősök nem fogadtak el. Először úgy gondolta az egyház vezetősége és a presbitérium, hogy ezt a tervet kellene bizonyos változtatásokkal felépíteni. Erre vonatkozóan kivitelezési pályázatot is hirdettek. De ennek ellenére, bár többen adtak be ajánlatokat, nem ez a terv került megvalósításra. Az iparügyi minisztérium ajánlatára az egyház Benedek Frigyes műegyetemi tanársegédet kérte fel az építkezéssel kapcsolatos tervezői és szakértői munkálatok elvégzésére. A helyi ellenőrzést a presbitérium Milus Mihály ceglédi építőmesterre bízta. A tervek rövidesen elkészültek, s a meghirdetett pályázatra Radó Sándor, Bőhm és Kállay budapesti, Piros Benő ceglédi és Ranschburg László ugyancsak ceglédi vállalkozóktól érkezett be ajánlat. A munkálatokat a legolcsóbb ajánlattevőnek, a Bőhm és Kállay cégnek adta vállalatba az egyház. A cég a vállalati szerződés aláírása után néhány nap múlva már megkezdte az építkezés gyakorlati kivitelezését. 1937. április 20-án fogtak hozzá a templomi állványzatok ácsolásához. * * * Az égés után visszamaradt és megrongálódott dob-falrészeket már előbb Dani Mihály helybeli kőműves lebontotta, és általában az építkezés megkezdéséhez kedvező helyzetet teremtett. Most azonban, amikor a templom belső terében a hatalmas gerendákból készült állványzat elkészült, a szakértői szemle megállapította azt, hogy a dobfal annyira rossz állapotban van, hogy arra a további építkezést ráhelyezni nem lehet, hanem azt is le kell bontani. Több vizsgálat után a szakértők ebben egybehangzóan megállapodtak. így nem volt mást mit tenni, el kellett rendelni a dobfal teljes eltávolítását. Ennek a dob-falnak az eltávolítása közben megrendítő szerencsétlenség történt. 1937. május 5-én az állványokon felgyülemlett bontásból származó téglák súlya alatt a déli oldalon, közvetlenül- 105 -
