Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
I. A földművelés kezdetei
gyenge víz- és tápanyagfelhalmozó talajtípusok kizárólagossága. Ez alól egyedüli kivétel a trópusi házikert lehetett, ahol okszerű földművelés folyt. A termesztett fajokkal részletesen a késó'bbi fejezetekben foglalkozunk (vö. Grigg, 1979; Maspero, 1978; Clark, 1975). A kerti növények származása, életmódja, felhasználása, termesztési módja és terjedése nagyon változatos. A természeti elemek (szél, víz), élőlények (állatok: madarak, emlősök, hüllők, kétéltűek, rovarok) és kultúrhatások révén terjedhetnek. Ebben a fejezetben elsősorban azt vizsgáljuk, hogy a közvetlen termesztési tapasztalatok átadásán, könyvek, esetleg oktatási eszközök alkalmazásán túl milyen szerepet játszottak a kertészeti növények elterjesztésében a legfontosabb történelmi jelenségek: a kereskedelem, a hódítások, a katonai cselekmények, a földrajzi felfedezések és mindegyikkel kapcsolatban a közlekedés. A következő fejezetekben mintegy félezer gyümölcstermő, zöldség-, dísznövény- és szőlőfaj érdekes művelődéstörténeti adatai olvashatók. A bemutatott fajok számottevő része már az ókorban is termesztett, illetve az ókorban honosított növény volt. A fajok elterjedésében az egyik legfontosabb korszak, amelynek a szerepét vizsgálni kell, az ókor. Több nép, számos kultúrközpont békés gazdasági, háborús-katonai és politikai kapcsolatai nagy hatást gyakoroltak az ókori növénytermesztés és kertészet fejlődésére. Főként az óvilági kultúrnövények esetében e korszaknak ugyanolyan nagy és meghatározó szerepe van, mint az újkori nagy felfedezéseknek. Az így megismert fajok és termesztésbe vonásuk az utóbbi korszakban a dísznövények, a trópusi-szubtrópusi gyümölcs- és zöldségfélék esetében számottevő. A Közel-Kelet népei közötti kapcsolatok a bátor hajósok, karavánvezetők révén jöttek létre. A Zagrosz- és Taurusz-hegyvidék lakói cserélgették egymás között a nemesített füveket, amely elindította a neolitikus forradalmat. Éppen gyors tovaterjedése bizonyítja, hogy szoros kapcsolatban álltak e terület népei. Mezopotámiában csak tapasztalatok hiányában nem termesztették a 3. évezredben a szőlőt, a fügét és az olajfát. A Bahrein-szigetekről viszont meghonosították a datolyapálmát, északról pedig a búza, az árpa, a borsó, a lencse és a szezám érkezett. A sumér és az akkád hajósok Földön Kultúrkapcsolatok az ó- és a középkorban 45
