Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
Irodalom
napot töltött ott. Türbéje ma is látogatott mohamedán zarándokhely. A Rózsák hegye, vagyis a Rózsadomb egy tévedést is bizonyít, nevezetesen hogy a hódoltsági idó'szakban felvirágzott a rózsatermesztés (vö. Takáts, 1917; Balogh, 1981). A perzsák, a rómaiak és a törökök után sokáig a franciáknak volt legeredményesebb a rózsanemesítése. A Közel-Keleten olyan sikeresen termesztették az olajrózsát, hogy i. sz. 800-ban már nagy tételekben szállították a rózsaolajat Bagdadba. A középkorban igen gyakran szerepel díszítőelemként a rózsa. A csokor- és koszorúkötészetből azonban a XIII—XIY. századtól fokozatosan kiszorult. Ez időben a várkertek, a kolostorkertek, majd jóval később a legkülönbözőbb rendeltetésű főúri kertek, idővel, főleg a századfordulótól pedig a parkok fontos dísze lett. A titoktartás jelképe nemcsak az egyházból váltott ki különös figyelmet. A rózsa ürügyén alakult meg a középkorban a rózsakereszt-rend, majd a belső életet élő, statikai tudásukat titkoló építő szövetkezetek. 1717-től Angliában a szabadkőművesek jelvénye a rózsa, melyet elemi szabályzatukba is belefoglaltak. A rózsacsészelevelek elhelyezkedése, illetve alulnézeti képe talányos dolgok rejtésére is alkalmas. Ezek feloldását és megfejtését a pentagramma vagy drudláb tartalmazta. Hasonló okok miatt ugyancsak szívesen választották jelképnek a rózsát a püthagoreusok. A pentagrammát ördögűzésre is használták, pl. hitték, hogy ha az istálló ajtajára rajzolják, elűzi onnan a boszorkányokat. 1631-ben Rosenberg kiadja az első, igazán tudományos igényű rózsaszakkönyvet, a Rhodológiát. íme egy jellemző részlet a rózsa gyógyító szerepéről: „Nincs sem hazai, sem külföldi gyógyszer, mely a gyógyításban oly fontosságú volna, mint a rózsa. Igazán, aki figyelemmel kíséri, hogy mit rendelnek az orvosok s mit készítenek a patikusok, arról győződhet meg, hogy legalább minden harmadik szer részben vagy teljesen a rózsából készült.” A rózsa ma elsősorban dísznövény, a szirmából olajat (Bulgária), fájából pedig értékes faragványokat készítenek. Fája nagyon drága, mert közismerten nehezen nő, a vastagabb példányok legalább 60— 80 évesek. A rózsa nagy népszerűségét bizonyítja, hogy szinte nincsen nemzet, amelynek népköltészetében ne szerepelne, a zeneirodalomban és a költészetben is nagyon gyakran fordul elő. A lovagkorban nagy hatású műnek számított a Rózsa-regény (Roman de la Rose), a XIII. században keletkezett allegorikus elbeszélő költemény. Első része Guillaume de Lorris (1225— 1230 körül) munkája, lényegében az udvari lovagi líra jellegzetes terméke. A szerelem jelképét, a rózsát kereső lovagot allegorikus alakok segítik-gátolják útjain, s közben a lovagi szemléletmód ismertetésére is kitűnő alkalom kínálkozik. A második részt Jean de Meung (1265—1280 körül) írta meg, ebben már észrevehető az új szemléletmód, a polgárság hangja, hangneme szatirikus (Szerb, 1973; Huizinga, 1979). * * * A Kerti növények regénye e sorokkal zárul. Változatos történeti utazásra hívtuk a Tisztelt Olvasót, ahol a földművelés fejlődését és speciális területi egységének, a kertnek a kialakulását próbáltuk bemutatni. Monográfiánk az összegezés igényével készült, sok kertészeti növényfaj eredetét, elterjedését, művelődéstörténetét, termesztésének fejlődését igyekeztünk bemutatni. A könyv címének megfelelően nem foglalkoztunk a kertészeti növények termesztésének kibontakozásával, a kert művészetével. A műmellékletben a reprodukciók 341
