Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
Irodalom
nagy része viszont a kertészet történeti dokumentuma, nem csupán jellegzetes növényábrázolás. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy kutatómunkánk nem zárult le, hanem folytatódik, és remélhetöleg a Kertészet regénye születik meg beló'le. Balogh András kertépítész és festőművész lektorom bírálatában a következőket írta e munkámmal kapcsokban: „... a termesztő embernek a növény nemcsak táplálékot és érzékletes gyönyörűséget jelent, hanem túl a kézzel fogható anyagi hasznon, az ember megsejti a növényélet hátterében rejlő kozmikus erőket; az ember e keletkezés és elmúlás misztériumában a növény sorsát a sajátjáéval hozza párhuzamba. A kezén fejlődő, nemesedő és elhaló növény épp elég titkot hoz ősi múltjából ahhoz, hogy az ember saját sorskérdéseire is választ kereshessen benne.” És ha a Kerti növények regénye színes szőttetéséből a Kedves Olvasó nem is elsősorban a nagy kérdésekre (élet, halál, szerelem) kap választ, kertészeti növényeink teljesebb megismeréséhez bizonyosan hasznos segítséget talál. Formális nyelvi értelemben munkánk nem a kertészeti termesztés történeti összefoglalása, hanem művelődéstörténeti adatok tárháza. Az elfeledett növények, módszerek, kevéssé ismert fajok ökológiai igényének bemutatása mégis segítheti a mai kertészeti termesztés fejlődését is. 342