Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

V. Élő ékszerek

A 13. táblázat folytatása Magyar név Tudományos név Area Vénusz papucsa Paphiopedilum sp. Ázsia trópusai Vesszőkosbor Dendrobium sp. Új-Guinea, Queensland Viaszvirág Hoya carnosa Kína Vízifukszia Impatiens walleriana Afrika trópusai Vízipálma Cyperus alternifolius Afrika trópusai, szubtrópi Zanót Cytisus X racemosus Eurázsia Zöldike Chlorophytum comosum Afrika trópusai Kultúrába vételük többnyire nem régebbi 200—300 évnél, de semmiképpen sem előbbi, mint Amerika felfedezése (1492), legyen az a növényfaj akár amerikai, akár óvilági (ázsiai, afrikai) is. Minden látszat ellenére, ebben nemcsak a Föld egyes konti­nenseinek lassú megismerése játszott szerepet, hanem a Föld flórakutatásának nehéz­ségei, az egyes növények ökológiai igényének tisztázatlansága, a növényházi termesztés technológiájának költséges volta, és a létesítmények műszaki nehézségei is. A növény­házi fajok legtöbbje nem szerepel a legrégebbi mítoszokban sem, ez alól csak néhány amerikai és ázsiai faj kivétel. Messzi tájak hírnökei A kaktuszok a növényvilág csodálatos alkalmazkodóképességének bizonyítékai. Alakjukra, virágjuk változatos formáira hamar felfigyeltek, kertészeti értelemben azonban igen későn kezdtek érdeklődni iránta a termesztők. Az amerikai Manda kezdte a kaktuszokat termeszteni. Az I. világháború kezdetén már kalctusztermesztö szakcsoportok alakultak Észak-Amerikában. A kaktusztermesztők és -gyűjtők azóta is külön szervezetet alkotnak a világon. Az Opuntia kaktuszfaj nevének magyarázata a következő. Plinius egy húsos leve­lű, gyümölcstermő növényt írt le, amely Opus város közelében élt. Ez azonban nem fügekaktusz volt. Az Opuntia amerikai faj, az indiánok írnának nevezik, gyümölcse pedig pitahayal; a kezet és az ajkat pirosra festi. Már a XVI. század közepétől próbál­koztak termesztésével. Elterjedését a dél-európai népek az észak-afrikai móroknak köszönhetik. Mexikóban oly mértékben fontos a gyümölcse, olyan alapvető táplálék, hogy az ország címerében is szerepel. Az Opuntia alapi része megfásodik. Finom ereze­te miatt keresett finom fa, szaharai csipkefának is ismerik. Agresszív, gyorsan terjedő faj, Új-Dél-Walesben betelepítése után szinte minden földet beborított. Ezt a kedve­zőtlen mértékű elszaporodását a Catoblastis cactorum molylepke betelepítésével tud­ták csak megfékezni. Az aztékok figyeltek fel a fügekaktuszra, amikor egy sas az Opuntia bokron ülve kígyót marcangolt. Ezt jó jelnek vélték, s kezdtek jobban figyelni rá (mint a csabaíre, Szí. László füve stb. fajokra). A közelmúlt felismerése volt a kosenil tetű Opuntiára telepítése. A tetűből azután bíborfestéket készítettek. Később azonban a lakdye pajzs­­tetű, azután pedig az olcsó anilinfesték gyártása a kosenilfesték iránti kereslet meg­szűntéhez vezetett. 318

Next

/
Thumbnails
Contents