Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
V. Élő ékszerek
Lombos kaktusz a Peireskia, amelyet Plumier francia szerzetes fedezett fel az Antillák szigetvilágán. Peires provance-i botanikusról nevezte el a fajt. A mexikói sivatag jellegzetességei az oszlopkaktuszok. Az egyik legnagyobb aCereus giganteus, ennek gyümölcse és levélnedve is fogyasztható (barbadoszi egres). A cereusok közé tartozik a Rebutia, a Rhipsalis, az Aporocactus, az Echinopsis, a Mamillaria és a Zygocactus íruncatus (karácsonyi kaktusz). A kaktuszok édes nedvéből szeszt is erjesztenek (tequila) vagy a pelque nevű italt javítják vele. Az egyik legveszedelmesebb kábítószert egy kaktuszfa (Lophophora williamsii) termeli; a meszkalin súlyosan károsítja az idegrendszert, hallucinációkat okoz. A peyote kaktusz levelét, szárát rágják. Az apacsok, a pomancsok és a kiowák már a XIX. században rendszeresen éltek vele. Az agávét (aztékul metl) gyakran sövénynek (maghey) telepítették, de levélnedvét folyamatosan lecsapolták, a belőle erjesztett ital az oktli. Leveléből szövetet, elszáradt virágkocsányából lándzsát készítettek. Kadmosz király leányát Agavénak (nagyszerű, csodálatos) nevezték. Cortez a XVI. században hozta az agavét Európába. Az Odüsszeiában olvashatunk az aszfodéloszról, amely az Alvilágban rétet alkot, ahol ítéletet mond a halottak felett Minosz. Rendkívüli módon tisztelték a görögök, a gyökérgümőit fogyasztották is. E vegyes hasznosítású virágot a sírokra is ültették. Varázslat ellen ugyancsak használták, ma azonban kizárólag dísznek ültetik. A lótuszról már korábban is esett szó, az ókorban a hűség, a termékenység szimbóluma volt. Eredetileg fehér virágú volt, de Káma nyíllal megsebezte a virágot és kifolyó vérétől lett színes. A föld trónusa is padma, vagyis lótusz, Vinsit feleségének (Laksmi) a bölcsője. Kálidásza azt írja, hogy a nők legszebb éke a lótuszvirág. Egykor élt Egyiptomban is, de valószínű, hogy fogyasztása (termesztés híján) kipusztulásához vezetett. A görögök és a rómaiak szívesen ették tápláló magját. Ozirisz lótuszból született, Hor bölcsője úgyszintén lótusz; a Héraklész miatt elpusztult nimfa tündérrózsaként él tovább a mocsárban (Nymphaea). Plinius szerint aki egész évben itta a tündérrózsa présnedvét, nem esett teherbe, ezért főleg a hetérák kedvelték. Az északi népek is elátkozott tündért sejtettek virágjában. A hínáros különösen veszélyes, mert aki belekeveredik, ott pusztul. A sellők a tündérrózsalevelek alatt rejtőznek. Goethe A halász c. balladában is hasonlót írt le. A hagyomány szerint I. Abdurrahman kalifa saját kezével ültette el az első pálmát az Arábiai-félszigeten. A maradék földet Allah datolyaszilva alakúra formázta, hatalmas datolyapálma nőtt belőle. Mohamed azt hirdette, hogy tisztelni kell a datolyát, kultuszáról már írtunk. A Phoenix cycadifoliát régóta használják koszorúkötésre. Ela bekötik a fiatal hajtásokat, fehérek (etioláltak) lesznek. Az ilyen halovány példányok különösen értékesek. A virágvasárnapi körmenetben mikor a Názáreti Jézus jeruzsálemi bevonulását ünneplik a keresztények, főszerepet kapott a pálma. Innen a neve: Palmariarum, azaz pálmák ünnepe. A XVI. században a Bresca-család kiváltságot kapott V. Sixtus pápától a „cattolica” szállítására. A természetes zöld színű pálmalevél neve az „ebrea” volt. Keményítőt választ ki levelén a Ph. farinifera. Bokorszerű, főleg Ceylon szigetén nagyon kedvelik. Rostját kötélgyártásra használják. A Ph. silvestris tetőrügyének bemetszése után a csövön levezetett édes léből cukrot sűrítenek, kristályosítanak (főleg Bengáliában). Európa egyetlen honos pálmafája a törpepálma (Chamaerops humilis). Dél-Európában bozótos, zárt takarót is alkothat. Neve alacsony (chamai) cserjét (rhops) jelent. Kétlaki növény, fiatal leveleiből salátát készítenek. Bogyója nem ehető, Cicero mégis 319
