Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

V. Élő ékszerek

mécsvirágé. A napraforgó virágja erősen heliotrópos. Elsősorban a szlávok lendítették fel a termesztését, a hosszú böjtökön ugyanis zsiradékként fogyasztották. Az ukránok és lengyelek igen kedvelt növénye.

Állítólag Jupiter unokájáról (Tages) nevezték el a tagetest. Az etruszkokat megtanította a haruspexek, a madárjósok tudományára. Amilyen hirtelen eló'ugrott a mélyen szántott talaj rögei közül, oly gyorsasággal el is tűnt a bölcs törpe; virága azonban ittmaradt!

Vergilius a Georgicában Aster amellusnak említi az őszirózsát. A római istenek oltárait gyakran díszítették vele, különösen Junó kedvenc virágának tartották (Pauszaniasz). A pásztorok a növény lekaszált szárát — Junó iránti tiszteletből — aMella folyó vizébe dobták. Apuleius ezt írja róla az Arany szamárban: „Ez a virág egész éjjel úgy világít, mint a csillag az égen és ha a tudatlan meglátja, kísérteiét vél látni és kétségbeesetten menekül tőle.” Kínai eredetű fajok is vannak, ezeket hasonló tisztelet övezte.

Magyar parasztvirágnak tartjuk a muskátlit, pedig sem nevében, sem eredetében nem magyar virág. Dél-Afrikából került hozzánk, ahol a mézmadarak segítik a virágok megtermékenyítését és nagyban hozzájárultak a fajok kereszteződéséhez. 1636- ban már virágzott muskátli a párizsi botanikus kertben, igazán divatos mégis Angliában lett, főleg W. Aiton jóvoltából. Nálunk Szency Imre premontrei prépost népszerűsítette a muskátli termesztését.

Észak-Kínából a cári orosz vándorkereskedők közvetítésével került hozzánk a szívvirág. 1848-ban a felvidéki honvédek újoncozáskor a sapkájukra tűzték virágját. Natter-Nád bájos legendát írt le a szívvirág eredetéről. A kozákokat egyszer tatár hordák rohanták meg a Volga partján. Rabszíjra fűzték a lányokat. A kozák seregeknek nem sikerült a mentési akció, a lányokat a feldühödött tatárok lemészárolták. A vérükből szívvirág, az emlékezet virága sarjadt.

Perui származású a kapucinusvirág. Egyik fajának gumója ehető, a nagy burgonyavész idején burgonya helyett fogyasztották (muyua néven ismerik az indiánok). Először Angliában virágzott 1828-ban. Nagyvirágú faját salátának is szedték, bár a levele kissé csípős.

Olasz, székely és délszláv babona szerint amelyik házba belevágott a villám, ott a verbéna minden zárat és lakatot kinyit, a vas okozta sérüléseket meggyógyítja. A XVIII, században jelent meg Európában.

Egyiptomból indult hódító útjára a csillagfürt. Szerették a görögök (thermosz) és a rómaiak is. Magja szárazon keserű, de ha vízben megduzzad, kellemes ízűvé válik. Columella szerint talajjavító növény hírében állt, levelei intenzív autokton mozgást végeznek, éjjelre lekornyadnak. Linné ezt igen szellemesen alvásnak nevezte. Hogy miért keserű a magja, egy szicíliai legenda megmagyarázza. Egyszer a menekülő Szent Család egy hatalmas Lupinus-tö alá húzódott, ami este lévén, lelankadt, a fenyőbokor (Pinea) viszont széttárta ágait és fává fejlődött. A Pinea tobozpikkelyeken Jézus áldó kezét látják, a Lupinus pedig keserűségre kárhoztatott.

A hegyek tündére virágot kért a tavaszkirályfitól, de akármelyiket kérlelte, nem ment fel a sziklák közé. Egy jelentéktelen virág azonban kötélnek állt, puha ruhába öltözött a havasi gyopár és felment a magas hegyek közé. Néhol tolipótlónak használták. újabban ültetik.

Gyermekek nyakába amulettként tátikafüzért tettek, hogy a szenvedésektől megkíméljék. Görögül lcünokephalosz annyit jelent, mint kutyafejű virág, ez tulajdonképpen utalás Oziriszre. Mikor Héraklész legyőzte a nemeai oroszlánt, Flóra új virágot, az oroszlánszájat teremtette.

308