Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

V. Élő ékszerek

gyászolva élővirág-koszorút viselt a fején. Kezdetben élővirágot kötöttek koszorúba, majd száraz virágból is készítették. Az első koszorúkötő művész neve Sztephanosz volt. Képzelt betegek címernövénye a májvirág. Kolostorkertekben szívesen ültették. Tabernaemontanus sebkezelésre vizes forrázatát ajánlja. A lantánát fűszeres levele mi­att, az indiánok teakészítésre használták; csak a XVIII, században jelent meg ha­zánkban. Tithonoszt, Laomedon trójai király fiát Eosz elragadta, a hajnal istennője az Okeánoszból előbb emelkedik ki, mint Héliosz. Eosz örök életet kért kedvese számára Zeusztól, de nem örök ifjúságot. Megöregedve a vén Tithonosz egyre nehezebben ve­szi a lélegzetet, olyan mint a hajnali szél. Élete mint szép virága, olyan sejtelmes. Pa­rányi tölgylevélhez nagyon hasonló leveleket hoz a gamandor (chama = törpe, ed­­rys = tölgy). A macskák szívesen keresik meg, legalább annyira szeretik, mint a macskagyökeret. Két Teukrosz ismert a mitológiából, az egyik krétai király, a másik pedig Ajax féltestvére, a legjobb Íjász. Ajax a görög seregek harcosa, Patroklosz védelmezője és Hektor ellenfele a párbajban. Mivel nem kapta meg a remélt részt a legyőzött ellenfél eszközeiből, ruházatából, őrjöngeni kezd. Ajax agyonszúrta magát, véréből vitézvirág és liliom sarjadt. A korai kereszténység idején szemfájásokra alkalmazták, ezért Szent Otília füvének is nevezik. Keresztelő Szent János lefejezése napján a fejére vitézvirág­ból tesznek koszorút. (Hasonló a szertartás balázsoláskor is, csak gyertyakar a köz­ponti szertartási eszköz.) Adoniszt egy vadászaton halálosan megsebesíti egy vadkan, véréből hérics fakad. Meghalt az istenség, de minden év tavaszán újjáéled. Adonisz-kcrteket készítettek a görögök, tisztelegtek és a tavasz feletti örömüket fejezték ki az istenségnek. Magvakat csíráztattak tálban, cserépedényekben. Ma ennek egy nem tudatos formája lehet a búza- és kukoricacsíráztatás. A snidling téli, cserépben való nevelése hasonló célt szolgált. Adonisz isten emléke virágnévben maradt meg. A napvirág (Helenium) amerikai eredetű. Az ókori Görögországban az inulát termesztették helyette (helenion), ami Heléna könnyeiből támadt, mert Párisz Egyip­tomba vitte. Plinius gyomorbajra ajánlotta forrázatát. Az akantusz, az eper, a búza­virág, a gyöngyvirág, a rózsa és a nefelejcs mellett gyakori kódexlapszél- és iniciálédísz a harangláb. Szent Hildegárd misztikus leveleiben tűnik fel először a neve. Már az ős­germán babonákban is szerepet kapott: tavaszi éjszakákon a tündérek a levelein jár­káltak. A repkényborostyánt varázsfűnek, boszorkányüldöző fűnek tartották a közép­korban. Aki Walpurgis éjszakáján földi borostyánból koszorút készített, meg tudta mondani, ki a boszorkány. Ezt a babonát Albertus Magnus is leírta. Ha a boszorkány megrontotta, elapasztotta a tehéntejet és az állatot repkényborostyánnal meghintet­ték, visszajött a teje. Ez a faj Dionüszosz növénye is, de a szőlőkultuszban inkább a Hederának van kiemelkedő jelentősége. Pórkertjeink virágai Apuleius azt írja Amor és Psyché történetében, hogy ott nő a bazsalikom, ahol a mérges bazaliszkusz bogár él. Szörnyűséget, halált leplező növény: egy Boccaccio­­novellában Izabella szeretőjének fejét egy cserepes bazsalikomtő alá rejtette. Amikor a milánói seregek elfoglalták Genovát, a nagy zűrzavarban e furcsa cserepes virág 306

Next

/
Thumbnails
Contents